I. Prológus
- Hatalmas hírek! Wei WuXian halott!
Kevesebb, mint egy nap telt el a Temetőbuckák ostroma óta, a hírek mégis úgy terjedtek a harcművész világban, mintha szárnyaik nőttek volna, még a háború sebességét is felülmúlták.
A legnevesebbb klánoktól a törvényenkívüli harcművészekig(1), egy darabig mindenki az ostromról beszélt, melyet a Négy Nagy Szekta vezetett több száz másik, kisebb klán élén.
(1. A harcnemesítő jobban körülírná az eredeti kifejezést, de ilyen nem igazán létezik a magyar nyelvben.)
- A YiLing Pátriárka halott? Ugyan ki volt képes őt megölni?
- Ki más, mint shidije(2), Jian Cheng, ki saját rokonának életére tett pontot a a nagyobb jó érdekében. Jiang Cheng vezette a YunmengJiang, LanlingJin, GusuLan és QingheNie Négy Szektáját, hogy elpusztítsák “odúját”, a Temetőbuckákat.
(2. - shidi: a Wuxia, Xianxia és Xuanhuan regények sajátossága a harcművész klánokon belüli speciális megszólítások kiterjedt alkalmazása. A shidi fiatalabb fivért jelent, valakit, aki szintén a harcművészet gyakorlója. - szó szerint “tanító ifjabb fivér)
- Azt kell, hogy mondjam, jó, hogy megszabadultunk tőle!
- Valóban jó! Végre valaki felszabadított az iga alól minket.
Ha a YunmengJiang Szekta nem fogadta volna be és nem tanította volna, még ma is utcákon élő csavargó lenne, s nem okozott volna ekkora zűrzavart. A Jiang Szekta feje saját gyermekeként nevelte fel, mégis elfordult tőlük és a harcművész világ ellenségévé vált, szégyent hozva ezzel a Jiang Szekta fejére, mely majdnem teljes pusztulásukhoz vezetett. Kiváló példája annak, amikor a kutya megharapja a kezet, amelyik eteti!
- Jiang Cheng túl sokáig engedte élni. Ha a helyében lettem volna, már akkor leszúrom, amikor megtagadta a Szektát. Minden növendéket szigorúan megvizsgáltam volna, hogy nem tehesse meg azokat az őrültségeket, melyeket elkövetett végül. Kit érdekelnek az úgynevezett "megfontolások", melyeket gyermekkori barátjának felsorolt!
- Ez pusztán hallomáson alapul. Bár Jiang Cheng valóban az egyik vezető volt, nem ő mérte Wei WuXianra a végső csapást. Mivel a Démonikus Ösvényt követte, Wei WuXian saját hatalma visszafelé sült el és darabokra tépték.
- Hahahaha.... micsoda karma! Az élőholt katonák, melyeket létrehozott, olyanok voltak, mint az elszabadult fenevadak, megharaptak mindenkit, aki keresztezte útjukat. Igazságot szolgáltattak neki azzal, hogy halálra marták!
- De Ha Jiang Cheng nem alkotta volna meg a tervet, mely Wei WuXian gyengeségét célozta meg, az ostrom esetleg nem is lett volna sikeres. Emlékeztetnem kell-e benneteket, emberek, arra a tárgyra, melyet Wei WuXian birtokolt? Elfeledtétek már a napot, amikor háromezer képzett harcművészt törölt el a föld színéről?
- Azt hallottam, több, mint háromezer volt, akár ötezer is.
- Minden bizonnyal elment az esze.
- Jó, hogy elpusztította a gonosz fegyvert, mielőtt meghalt. Máskülönben, ha ezen a világon fennmaradt volna az emberiség ártására, bűnei még nagyobbak lennének.
- Hát tudod... régen Wei WuXian még a legígéretesebb harcművészek egyike volt, az egyik legkiválóbb szekta tagja, fiatal korára ellenére kiemelkedően sikeres. Hogy a viharba végezte így?
- Ez is csak azt bizonyítja, hogy a harcművészet csak a helyes ösvény követésével művelhető. Ezen becstelen praktikák használata csak első pillantásra tűnhet előnyösnek. Nézzétek, mi történt végül! Még egy holttest sem maradt utána!
- Nem mindennek oka a választott ösvénye. Wei WuXian személyisége teljességgel erkölcstelen volt. Előbb-utóbb minden tettért meg kell fizetni így vagy úgy, kölcsönkenyér visszajár.
...
WeiWuxian halála után mindenki erről beszélt. Az emberek szóbeszéde mindenhol hasonló sémát követett, a néhány eltérő véleményt azonnal leszavazták.
Mindettől függetlenül, az elefánt a szobában maradt.
Senki sem volt képes megidézni Wei WuXian lelkét, ami azt jelentette, hogy a lelke nyom nélkül eltűnt.
Lehet, hogy széttépte az a milliónyi élőholt, amelyik felfalta a testét.
De lehet, hogy elmenekült.
Ha az első lehetőség történt meg, minden jól van. De senki sem kételkedett abban, hogy a YiLing Pártiárka hatalmával hegyeket volt képes mozgatni és tengereket kiszárítani. Ehhez képest semmiség, hogy lelke végül visszatérjen a testébe és új életre keljen. Ha ez a nap beköszönne, a harcművész világ, sőt még a halandók világa is a legőrültebb kárhozat és bosszúállás martalékává válna, káoszba és kétségbeesésbe fulladva.
A klánok együttes erővel százhúsz kőállatot állítottak a Temetőbuckák tetején és rendszeres lélekidéző rítusokat tartottak, melyek után fokozott éberséggel kutatták a különös jelenségeket szerte a világon.
Az első évben semmi nem történt.
A második évben semmi nem történt.
A harmadik évben semmi nem történt.
...
A tizenharmadik évben sem történt semmi.
Egyre több ember kezdte elhinni, hogy a YiLing Pátriárka talán valóban örökre eltávozott.
Még ha képes volt is arra, hogy az egész világot felforgassa, most eljött végre az ő ideje is.
Senki sem maradhat örökké a csúcson - a legendák csupán legendák.
Kevesebb, mint egy nap telt el a Temetőbuckák ostroma óta, a hírek mégis úgy terjedtek a harcművész világban, mintha szárnyaik nőttek volna, még a háború sebességét is felülmúlták.
A legnevesebbb klánoktól a törvényenkívüli harcművészekig(1), egy darabig mindenki az ostromról beszélt, melyet a Négy Nagy Szekta vezetett több száz másik, kisebb klán élén.
(1. A harcnemesítő jobban körülírná az eredeti kifejezést, de ilyen nem igazán létezik a magyar nyelvben.)
- A YiLing Pátriárka halott? Ugyan ki volt képes őt megölni?
- Ki más, mint shidije(2), Jian Cheng, ki saját rokonának életére tett pontot a a nagyobb jó érdekében. Jiang Cheng vezette a YunmengJiang, LanlingJin, GusuLan és QingheNie Négy Szektáját, hogy elpusztítsák “odúját”, a Temetőbuckákat.
(2. - shidi: a Wuxia, Xianxia és Xuanhuan regények sajátossága a harcművész klánokon belüli speciális megszólítások kiterjedt alkalmazása. A shidi fiatalabb fivért jelent, valakit, aki szintén a harcművészet gyakorlója. - szó szerint “tanító ifjabb fivér)
- Azt kell, hogy mondjam, jó, hogy megszabadultunk tőle!
- Valóban jó! Végre valaki felszabadított az iga alól minket.
Ha a YunmengJiang Szekta nem fogadta volna be és nem tanította volna, még ma is utcákon élő csavargó lenne, s nem okozott volna ekkora zűrzavart. A Jiang Szekta feje saját gyermekeként nevelte fel, mégis elfordult tőlük és a harcművész világ ellenségévé vált, szégyent hozva ezzel a Jiang Szekta fejére, mely majdnem teljes pusztulásukhoz vezetett. Kiváló példája annak, amikor a kutya megharapja a kezet, amelyik eteti!
- Jiang Cheng túl sokáig engedte élni. Ha a helyében lettem volna, már akkor leszúrom, amikor megtagadta a Szektát. Minden növendéket szigorúan megvizsgáltam volna, hogy nem tehesse meg azokat az őrültségeket, melyeket elkövetett végül. Kit érdekelnek az úgynevezett "megfontolások", melyeket gyermekkori barátjának felsorolt!
- Ez pusztán hallomáson alapul. Bár Jiang Cheng valóban az egyik vezető volt, nem ő mérte Wei WuXianra a végső csapást. Mivel a Démonikus Ösvényt követte, Wei WuXian saját hatalma visszafelé sült el és darabokra tépték.
- Hahahaha.... micsoda karma! Az élőholt katonák, melyeket létrehozott, olyanok voltak, mint az elszabadult fenevadak, megharaptak mindenkit, aki keresztezte útjukat. Igazságot szolgáltattak neki azzal, hogy halálra marták!
- De Ha Jiang Cheng nem alkotta volna meg a tervet, mely Wei WuXian gyengeségét célozta meg, az ostrom esetleg nem is lett volna sikeres. Emlékeztetnem kell-e benneteket, emberek, arra a tárgyra, melyet Wei WuXian birtokolt? Elfeledtétek már a napot, amikor háromezer képzett harcművészt törölt el a föld színéről?
- Azt hallottam, több, mint háromezer volt, akár ötezer is.
- Minden bizonnyal elment az esze.
- Jó, hogy elpusztította a gonosz fegyvert, mielőtt meghalt. Máskülönben, ha ezen a világon fennmaradt volna az emberiség ártására, bűnei még nagyobbak lennének.
- Hát tudod... régen Wei WuXian még a legígéretesebb harcművészek egyike volt, az egyik legkiválóbb szekta tagja, fiatal korára ellenére kiemelkedően sikeres. Hogy a viharba végezte így?
- Ez is csak azt bizonyítja, hogy a harcművészet csak a helyes ösvény követésével művelhető. Ezen becstelen praktikák használata csak első pillantásra tűnhet előnyösnek. Nézzétek, mi történt végül! Még egy holttest sem maradt utána!
- Nem mindennek oka a választott ösvénye. Wei WuXian személyisége teljességgel erkölcstelen volt. Előbb-utóbb minden tettért meg kell fizetni így vagy úgy, kölcsönkenyér visszajár.
...
WeiWuxian halála után mindenki erről beszélt. Az emberek szóbeszéde mindenhol hasonló sémát követett, a néhány eltérő véleményt azonnal leszavazták.
Mindettől függetlenül, az elefánt a szobában maradt.
Senki sem volt képes megidézni Wei WuXian lelkét, ami azt jelentette, hogy a lelke nyom nélkül eltűnt.
Lehet, hogy széttépte az a milliónyi élőholt, amelyik felfalta a testét.
De lehet, hogy elmenekült.
Ha az első lehetőség történt meg, minden jól van. De senki sem kételkedett abban, hogy a YiLing Pártiárka hatalmával hegyeket volt képes mozgatni és tengereket kiszárítani. Ehhez képest semmiség, hogy lelke végül visszatérjen a testébe és új életre keljen. Ha ez a nap beköszönne, a harcművész világ, sőt még a halandók világa is a legőrültebb kárhozat és bosszúállás martalékává válna, káoszba és kétségbeesésbe fulladva.
A klánok együttes erővel százhúsz kőállatot állítottak a Temetőbuckák tetején és rendszeres lélekidéző rítusokat tartottak, melyek után fokozott éberséggel kutatták a különös jelenségeket szerte a világon.
Az első évben semmi nem történt.
A második évben semmi nem történt.
A harmadik évben semmi nem történt.
...
A tizenharmadik évben sem történt semmi.
Egyre több ember kezdte elhinni, hogy a YiLing Pátriárka talán valóban örökre eltávozott.
Még ha képes volt is arra, hogy az egész világot felforgassa, most eljött végre az ő ideje is.
Senki sem maradhat örökké a csúcson - a legendák csupán legendák.
