XXIV. WangXian
A nap még nem kelt fel. Az utcák csendesek voltak. Wei WuXian és Lan WangJi egymás mellett sétált, csak a szamár patáinak halk koppanását hallották a földön.
A szamár hátán ülve Wei WuXian néhányszor megveregette a fenekét. A nyergén lógó táska almákkal volt tele, feltehetőleg a Lan Szekta ifjoncainak ajándéka.
Wei WuXian előhalászott belőle egy almát és szájához emelte. Oldalról rábámult Lan WangJi szép arcára és hangosan beleharapott az almába. A szégyentelenül ellopott alma láttán Pici Alma annyira feldühödött, hogy orrlyukai kitágultak és csapkodni kezdte a patáit. Wei WuXiannak nem volt ideje figyelmet szentelni neki, néhányszor még rápaskolt és a szájába tömte a félig megrágott almát.
- Lan Zhan, tudtad? Úgy fest, a Sisi nevű Jin GuangYao anyjának jó barátnője volt.
Lan WangJi:
- Nem tudtam.
Wei WuXian nem tudta, felnevessen-e.
- Csak megjegyeztem, nem igazán kérdeztelek róla. Láttam az Átélésben a szellemnővel, a Guanyin templomban. Egészen jól gondoskodott Jin GuangYaóról és az anyjáról.
Egy pillanatnyi csend után Lan WangJi válaszolt neki:
- Ezért hagyta futni Jin GuangYao a nőt.
Wei WuXian:
- Minden bizonnyal. Attól tartottam, ZeWu-Jun megint ellágyul vele szemben és ezért nem mondtam el mindent. De ha nem is mondtam el, egyszer majd meg kell tudnia.
Lan WangJi:
- Ha rákérdez a jövőben, tudatom vele.
Wei WuXian:
- Úgy is jó lesz.
Megfordult és hátrapillantott, majd megeresztett egy sóhajt.
- Nem akarok többé azokkal a ronda dolgokkal foglalkozni. Ennyi.
Lan WangJi bólintott és szorosabbra fogta Pici Alma kantárját. Tovább sétált mellette.
Mindenki csak a saját bajával foglalkozhatott. Még ha Lan XiChen édes bátyja volt is, Lan WangJi semmit sem tudott most épp tenni, amivel segíthetne rajta. A vigasztalás hasztalan volt. Minden hiábavaló lett volna.
Kis szünet után Lan WangJi megszólalt.
- Wei Ying.
Wei WuXian:
- Mi van?
Lan WangJi:
- Van valami, amit soha nem mondtam el neked.
Wei WuXian érezte, ahogy a szíve kihagy egy ütemet.
- Mi az?
Lan WangJi megállt és egyenesen rábámult. Épp amikor megszólalt volna, hátuk mögül sietős lépések zaja hangzott fel. Wei WuXian:
- Jóságos ég, valaki máris beért minket?
Valaki valóban beérte őket, de sokkal jobb volt a helyzet, mint várták. Lan SiZhui futott oda hozzájuk lihegve.
- H-hanGuang-Jun, Idősebb Wei!
Wei WuXian megtámasztotta karját a szamár fején.
-SiZhui-er, épp megszököm HanGuang-Junnel. Miért vagy itt? Nem félsz, hogy az öreg Lan úr meg fog szidni?
Lan SiZhui elvörösödött.
- Idősebb Wei, ne légy ilyen. É-é-n azért jöttem, hogy feltegyek egy nagyon fontos kérdést!
Wei WuXian:
- Mi az?
Lan SiZhui:
- Eszembe jutott néhány dolog, melyet nem tudtam igazolni, ezért... ezért jöttem, hogy megkérdezzem HanGuang-Junt és az Idősebb Weit.
Lan WangJi rápillantott, mielőtt Wen Ningre nézett volna. Wen Ning bólintott. Wei WuXian:
- Milyen dolgok?
Lan SiZhui felfújta az arcát és mély levegőt vett.
- Azt állította, hogy fenségesen tud főzni, mégis olyan ételeket főzött, melyek mind a szem, mind a gyomor számára túlságosan csípősek voltak.
Wei WuXian:
- He???
Lan SiZhui folytatta:
- Egy répaföldre ásott el engem, azt mondta, gyorsan megnövök, ha elég víz és napfény ér, és majd talán néhány másik gyerek is kicsírázik és játszanak majd velem.
Wei WuXian:
- …
Lan SiZhui folytatta:
- Megígérte, hogy meghívja HanGuang-Junt ebédre, de elfutott, mielőtt fizetett volna, és már megint HanGuang-Junnek kellett fizetnie.
Wei WuXian szemei elkerekedtek. Alig tudta magát megtartani a szamár hátán.
- Te... te... - dadogta.
Lan Sizhui szemei Wei WuXianra és Lan WangJira tapadtak.
- Talán mert túl kicsi voltam, azért nem emlékszem a legtöbb dologra. De biztos vagyok benne... hogy a vezetéknevem Wen volt.
Wei WuXian hangja megremegett.
- A vezetékneved Wen volt? Nem Lan? Lan SiZhui, Lan Yuan... - mormolta. - Lan Yuan... Wen Yuan?
Lan SiZhui nagyot bólintott. Az ő hangja is remegett.
- Idősebb Wei... én... én vagyok A-Yuan....
Wei WuXian még nem teljesen fogta fel, mi is történik, teljesen összezavarodott.
- A-Yuan... nem halt meg? Egyedül maradt a Temetőbuckákon...
Még mielőtt befejezte volna, Lan XiChen szavai visszhangzottak a fülében: ”azt mondják, azokban az években a hibáin meditált, de valójában az ágyat nyomta végig. Még akkor is, amikor meghallotta, hogy meghaltál, még akkor is elvonszolta azt a súlyosan sérült testét a Temetőbuckákhoz, hogy még egy utolsó pillantást vethessen rád, történjék bármi...
Megperdült, hogy Lan WangJira nézzen.
- Lan Zhan, te voltál?!
Lan WangJi:
- Igen. - Wei WuXian szemébe fúródott a tekintete. - Ez volt az, amit soha nem mondtam el neked.
Wei WuXian hosszú ideig nem tudott szólni semmit.
Végül Lan SiZhui nem bírta tovább. Hangos kiáltással előreugrott. Egyik kezét Wei WuXian, másikat Lan WangJi köré fonva szoros ölelésbe fonta mindkettőjüket. Wei WuXian az ölelés erejétől egymásnak ütközött. Mindketten meglepődtek.
Lan SiZhui vállaik közé temette az arcát.
- HanGuang-Jun, Idősebb Wei, én... én...
Elfojtott hangját hallva Wei WuXian és Lan WangJi összenézett egymásról néhány inchre. Mindketten valami lágyságot véltek megpillantani a másik tekintetében.
Wei WuXian végül összeszedte magát és a kezével megpaskolta Lan SiZhui hátát:
- Elég, hát miért sírsz?
Lan SiZhui:
- Nem sírok... Csak... hirtelen annyira zavarba jöttem, de olyan boldog is vagyok... Nem tudom hogyan leírni...
Némi csend után Lan WangJi is a hátára fektette a kezét és megpaskolta. Lan WangJi:
- Akkor nem szükséges leírni.
Wei WuXian:
- Úgy van.
Lan SiZhui nem mondott semmit. Még szorosabban ölelte őket.
Wei WuXian azonban hamarosan felkiáltott.
- Hé, hé, hé, miért ilyen erősek a karjaid? Biztosan HanGuang-Jun tanítását dícséri...
Lan WangJi rápillantott.
- Te is tanítottad.
Wei WuXian:
- Nem csoda, hogy ilyen szépen felcseperedett.
Lan SiZhui:
- Az Idősebb Wei soha nem tanított nekem semmit.
Wei WuXian:
- Hát ezt meg ki mondta? Csak túl kicsi voltál még. Mindent elfelejtettél, amit tanítottam neked.
Lan SiZhui:
- Nem felejtettem el. Már emlékszem. Azt hiszem, tényleg tanítottál.
Wei WuXian:
- Ugye?
Lan SiZhui komoly arckifejezést öltött.
- Megtanítottad, hogy álcázzam a pornográfiát hétköznapi könyveknek.
Wei WuXian:
- …
Lan WangJi Wei WuXianra pillantott.
Lan SiZhui hozzátette:
- Azt is megtanítottad, hogy amikor a csinos hajadonok haladnak el...
Wei WuXian:
- Teljes sületlenség. Miért csak az ilyen dolgokra emlékszel? Biztosan álmodtad. Hogy taníthattam volna ilyeneket kicsi gyerekeknek?
Lan SiZhui felnézett.
- Ning bácsi tanúsíthatja. Biztosan ő is ott volt, amikor mindezeket megtanítottad nekem.
Wei WuXian:
- Mit tanúsítana? Semmi ilyesmi nem történt.
Wen Ning:
- Én... én nem emlékszem semmire...
Lan SiZhui esküdözni kezdett.
- HanGuang-Jun, minden szavam igaz.
Lan WangJi bólintott.
- Tudom.
Wei WuXian jelenetet rendezett a szamár hátán.
- Lan Zhan!
Majd mást gondolt és megkérdezte:
- Ha már erről beszélünk, hogy emlékeztél vissza, SiZhui?
Lan SiZhui:
- Én sem értem. Csak valami nagyon ismerősnek rémlett, amikor megláttam Chenqinget.
Amint sejtette, Chenqing volt az. Wei WuXian:
- Ó, hát persze, hogy ismerősnek rémlett. Régen imádtad Chenqinget enni. Mindig megrágtad, olyannyira, hogy játszani sem tudtam rajta.
Lan SiZhui arca egyszeriben elvörösödött.
- I-i-igazán...
Wei WuXian:
- Ja, vagy különben miért is jutott volna eszedbe minden abban a pillanatban, ahogy megláttad? Akarsz még több történetet hallani kiskorodból? - Kezeivel két pillangót formált. - HanGuang-Jun, emlékszer arra, amikor meghívtalak ebédre, ő pedig egy pár pillangót tartott a kezében és folyamatosan fecsegett, olyanokat mondott, hogy „kedvellek”, „téged is kedvellek”...
Lan SiZhui arca még vörösebbre váltott. Wei WuXian hozzátette:
Ó igen, akkor még „apá”-nak is hívtad HanGuang-Junt mindenki füle hallatára. Szegény HanGuang-Jun. Micsoda tiszta, jó kiállású fiatalember volt akkoriban, mégis megmagyarázhatatlan módon valaki apja lett...
- Áááááááááááá - kiabálta Lan SiZhui pirulva. - HanGuang-Jun, elnézést kérek!
Lan WangJi a vigyorgó Wei WuXianra nézett és megcsóválta a fejét, a szemei gyengédek voltak.
Wei WuXian ismét megszólalt.
- Jól van, Wen Ning, te tudtál erről?
Wen Ning bólintott. Wei WuXian elképedt.
- Akkor miért nem mondtad el nekem?
Wen Ning vetett Lan WangJira egy pillantást és óvatosan megválogatta a szavait:
- A Fiatal Lan Mester nem mondta, hogy mondjam el neked, úgyhogy...
Wei WuXian feldühödött.
- Miért hallgatsz rá ennyire? Te vagy a Szellemtábornok - miért kellene a Szellemtábornoknak félnie HanGuang-Juntől? Nem vesztek én ettől arcot?
Lan SiZhui még mindig kiabált.
- HanGuang-Jun, elnézést kérek!
Négyük útja szétvált a Yunping városa melletti erdőben.
Wen Ning:
- Fiatal Mester, mi erre megyünk.
Wei WuXian:
- Merre?
Wen Ning:
- Nem kérdezted meg tőlem, mit akarok csinálni, amikor minden véget ér? Beszéltem róla A-Yuannal. Először Qishanba megyünk, hogy eltemessük népünk hamvait. Körül is akarok nézni ott, hogy lássam, találok-e dolgokat abból az időből, amikor a nővérem még élt, hogy építhessek neki egy síremléket.
Wei WuWian:
- Egy síremléket. Építettem egyet neked és neki a Temetőbuckákon, de legégették. Mi is elmehetünk Qishanba.
Megfordult, hogy megkérdezze Lan WangJit, de Wen Ning így válaszolt:
- Nem szükséges.
Wei WuXian habozott.
- Nem jöttök velünk?
Lan SiZhui:
- Idősebb Wei, neked HanGuang-Junnal kellene menned.
Wei WuXian épp ismét meg akart szólalni, amikor Wen Ning megelőzte:
- Tényleg, minden rendben, Fiatal Wei Mester. Már eleget tettél.
Egy pillanatnyi csend után Wei WuXian megkérdeze:
- Akkor mi lesz azután, hogy mindezt elvégeztétek?
Wen Ning:
- Visszaküldöm A-Yuant Felhőzugba, azután pedig szánok némi időt arra, hogy elgondolkodjam, mit akarok csinálni következőleg. Elengedhetsz, hogy a hátralévő utam már magam járjam.
Wei WuXian lassan bólintott.
- Akár meg is tehetem...
Ez volt az első alkalom az elmúlt években, hogy Wen Ning saját döntést hozott és nem azt az utat követte, mint amit ő járt. Wei WuXian úgy vélte, hogy talán csinálni akart valamit a saját szabad akaratából.
Egész idő alatt ezt remélte. Mindannyian külön ösvényen. De most, amikor a nap tényleg elérkezett és figyelte, ahogyan Wen Ning és Lan SiZhui alakja lassan, lassan távolodik, majd végképp eltűnik a szemei elől, valamiképp visszautasítottnak érezte magát.
Lan WangJi volt most már az egyetlen, aki vele maradt. Szerencsére Lan WangJi volt az egyetlen olyan is, akit maga mellett akart tudni.
Wei WuXian:
- Lan Zhan.
Lan WangJi:
- Ühüm.
Wei WuXian:
- Jól tanítottad.
Lan WangJi:
- Sok alkalom lesz még arra, hogy ismét találkozzatok.
Wei WuXian:
- Tudom.
Lan WangJi:
- Miután Wen Ning visszaküldi SiZhuit Felhőzugba, letelepedhet a közelben. Gyakran meg fogod tudni látogatni.
Wei WuXian ránézett.
- Lan Zhan, te tényleg félsz attól, hogy megköszönök neked valamit, ugye? Hirtelen eszembe jutott. Számos alkalommal, mikor elmúlt életemben szétváltak az útjaink, közvetlenül előtte köszönetet mondtam neked. És minden alkalommal, amikor szét váltunk, a következő alkalommal még rosszabb volt, amikor találkoztunk.
Akkor, amikor megölték Wen Chaót és Wen ZhuLiut a postakocsi állomáson; akkor, amikor a virágok között találkoztak egymással a yunmengi toronynál; akkor, amikor elváltak a yilingi Temetőbuckákon. Minden alkalommal használta azt a szót, hogy világos vonalat húzzon maga és Lan WangJi közé, egyre növelve a távolságot közöttük.
Hosszú csend után Lan WangJi válaszolt neki:
- Közted és köztem nincs szükség a „köszönöm”-re és a „sajnálom”-ra.
Wei WuXian elvigyorodott.
- Rendben, akkor beszéljünk néhány más dologról, mint például...
Hangja lehalkult és kezével intett Lan WangJinak, hogy lépjen közelebb, mintha csak súgni akart volna neki valamit. Lan WangJi oda is lépett, ahogyan várta. Wei WuXian kinyúlt a jobb kezével, felemelte Lan WangJi állát és lehajolt, hogy ajkait Lan WangJiéra nyomja.
Csak hosszú idő elteltével húzódott hátrébb Wei WuXian egy kicsit. Szempilláik egymást érték.
- Ez milyen? - suttogta.
Lan WangJi:
- …
Wei WuXian:
- HanGuang-Jun, mutass nekem valami reakciót, jó?
Lan WangJi:
- …
Wei WuXian:
- Olyan hideg vagy. Most például nem kellene engem a földre teperned...?
Még mielőtt befejezhette volna, Lan WangJi a nyaka köré fonta a kezét. Erőteljes mozdulattal lehúzta Wei WuXian fejét és megint csókolózni kezdtek.
Pici Alma teljesen elképedt. Még almát csócsáló szája is tátva maradt. Olyan merev volt, mint egy szamár szobot. Hamarosan nem is tudta tovább megtartani Wei WuXiant. Lan WangJi megemelte hátát a bal kezével, térdét pedig a jobbal. Egyszeriben leemelte Wei WuXiant a szamár hátáról.
Wei WuXiant kívánsága szerint a földre teperték és sokáig szenvedélyesen csókolták. Hirtelen felkiáltott:
- Várj, várj!
Lan WangJi:
- Mi az?
Wei WuXian hunyorított.
- Hirtelen egy érzésem támadt...
Fák, bokrok, fű, erőteljes mozdulatok, egymásba fonódó nyelvek. Igencsak deja vunak érződött. Elgondolkodott rajta egy kicsit. Annél ismerősebbnek érződött, minél tovább gondolkodott. Végül arra jutott, hogy fel kell tennie a kérdést, így megpróbálkozott vele:
- A vadászat a Főnix Hegységben, amikor elkendőztem a szemeimet, Lan Zhan, te...?
Nem tudta befejezni a kérdést. Lan WangJi nem is válaszolt, de ujjai finoman megrándultak. Wei WuXian abban a pillanatban érzékelte, hogy valamit rejteget az arckifejezése, feltámasztotta felsőtestét a könyökére és a fülét Lan WangJi mellkasára nyomta. Amint várta, dörömbölő szívverést hallott.
Wei WuXian megdöbbent.
- Ó, hát tényleg te voltál?!
Lan WangJi ádámcsutkája fel-le járt.
- Én...
Wei WuXian ámélkodott.
- Lan Zhan, ki tudta volna? Hogy ilyet teszel?
Lan WangJi:
- …
Wei WuXian:
- Tudod, mindig azt gondoltam, hogy valami szégyenlős lány volt, mert belém esett és nem mert szólni.
Lan WangJi:
- …
Wei WuXian:
- Már akkkor is piszkos gondolataid támadtak rólam?
- … - Lan WangJi hangja fojtottan szólt. - Akkoriban tudtam, hogy helytelenül viselkedek. Nagyon helytelenül.
Wei WuXiannak eszébe jutott, hogyan tört Lan WangJi egy egész fát kettőbe az erdőben, amikor később rátalált.
- Akkor ezért voltál annyira dühös?
Wei WuXian azt gondolta, másvalami miatt dühödött fel. Fogalma sem volt róla, hogy Lan WangJi magára volt mérges - dühös, hogy késztetésének engedve cselekedett, hogy nem tudott magán uralkodni, hogy kihasználta a másikat oly módon, mely sem igazságos nem volt, sem szektája szabályaiba nem fért bele.
Amikor látta, Lan WangJi milyen mélyre hajtja a fejét, szinte mintha ismét bánkódnak a hibái felett, Wei WuXian megvakarta az állát.
- Jól van, ne küszködj annyira. Nos, én több, mint boldog vagyok, hogy olyan korán megcsókoltál. Végülis az első csókom volt. Gratulálok, HanGuang-Jun.
Lan WangJi hirtelen rátekintett.
- Első csók?
Wei WuXian:
- Ja, hát mi mást gondoltál?
Lan WangJi egyenesen rámeredt. Valami különös fénylett a szemében.
- Akkor... - kezdte.
Wei WuXian:
- Akkor mi? A mondat közepén elhallgatni nem a te stílusod, Lan Zhan.
Lan WangJi:
- Akkor, akkor ott, te miért... miért...
Wei WuXian összezavarodott.
- Mit miért?
Lan WangJi ajkai mozogtak.
- … Miért nem tiltakoztál?
Wei WuXian megdermedt.
Lan WangJi hangja ismét fojtottan hangzott.
- Te... nyilvánvalóan nem tudtad, ki volt az, akkor miért nem tiltakoztál? És utána miért mondtad nekem...
Mit mondott neki?
Wei WuXiannak végre eszébe jutott.
Akkor, amikor „belefutott” Lan WangJiba, büszkén kérkedett előtte, olyan dolgokat mondott, hogy már sok tapasztalata van, hogy soha senki nem merné Lan WangJit megcsókolni és Lan WangJi egészen biztosan nem csókolna meg senki mást, még valami olyasmit is, hogy úgy gondolja, Lan WangJi soha nem fogja senkinek első csókját adni egész életében...
Hirtelen kétrét görnyedt és hahotában tört ki.
Wei WuXian a földet verte.
- Hahahahahahahaha....
Lan WangJi:
-...
Wei WuXian nevetve megölelte és megcsókolta.
- Mindezekkel együtt akkor azért voltál valójában olyan dühös, mert azt gondoltad, hogy tényleg megcsókoltam valaki mást, ugye? Hát kelekótya vagy te, Lan Zhan?! Tényleg átkozottul elhitted azt az összes sületlenséget! Csak egy ilyen kis fosszília, mint te, hinne nekem, hahahaha....
A nevetése túl hangos, túl féktelen volt. Lan WangJi végül kifogyott a türelemből és a földre szorította. Maguk mögött hagyva Pici Almát begurultak egy bokor mögé.
A vihar után ilyen kis idővel még mindig harmatcseppek lógtak a fűszálakon, benedvesítve Lan WangJi fehér köntösét. Wei WuXian azonnal ki is hámozta belőle.
- No mozdulj - lehellte.
Friss fűszag lengte körül Wei WuXian nyakát és áramlott ajkai között, Lan WangJit szantálfa hűvös illata borította. Wei WuXian Lan WangJi lábai közé térdelt és tovább kényeztette csókjaival, homlokától lefelé haladva. A szemöldökei között, az orra hegyén, mindkét orcáján, az ajkain, az állán. Az ádámcsutkáján, a kulcscsontjain, mellkasa közepén. Megcsókolta a domborulatokat és a bemélyedéseket odaadóan.
Amint megcsókolta a kemény hasat és lejjebb csúszott, néhány vékony hajtincs leomlott a válláról és puha, apró lélegzetvételeivel együtt csiklandozni kezdte a veszélyes területet. Lan WangJi úgy festett, mint aki nem képes tovább elviselni. Lenyúlt, hogy megragadja Wei WuXian vállát, de Wei WuXian elkapta a csuklóját.
- Már mondtam, hogy ne mozdulj. Én csinálom.
Kihúzta a hajából a szalagot, hogy újra megkösse némiképp felborzolódott haját, mielőtt ismét lehajolt. Lan WangJi ráébredt, mit akar tenni. Némiképp bizonytalan arckifejezéssel lehalkította a hangját:
- Nem.
Wei WuXian:
- Igen.
Finoman ajkai közé fogta Lan WangJit.
Óvatosan körbefonta a szájával, megbizonyosodva arról, hogy nem harapja meg a fogaival. Amint megpróbálta olyan mélyre nyelni, amennyire csak lehetséges volt, egy kicsit megfeszült, amikor a torkát dörzsölte. Lan WangJi egyszeriben észlelte a kényelmetlenséget és odanyúlt, hogy eltolja, azon aggódva, hogy kényszeríti magát.
- Elég.
Wei WuXian eltolta a kezét és lassan szopogatni kezdte.
Lan WangJi:
- Te...
Hamarosan már nem volt képes semmit sem mondani.
A pornográf gyűjtemény, melyet Wei WuXian valaha is olvasott fiatal kora óta, egy egész szobát meg tudott volna tölteni a GusuLan Szekta Könyvtár Pavilonjában. Mivel meglehetősen eszes is volt, ajkait és nyelvét akként használta, amit látott és megtanult belőlük, szorgalmasan kiszolgálva a lüktető merevedést. Ahogyan legérzékenyebb testrészét meleg, nedves ajkak között tartották és ilyen figyelemmel kezelték, szörnyű kínzás volt Lan WangJi számára, hogy visszafogja magát, és ne tegyen valami borzasztóan erőszakosat.
Wei WuXian érezte, ahogy Lan WangJi légzése felgyorsul. A vállait markoló ujjak is megfeszültek. Felgyorsított, és épp mikor orcái és nyaka már kezdtek sajogni, végül érezte, ahogy meleg áramlat ömlik le a torkán.
A folyadék sűrű volt és forró, tele erős pézsmaillattal. Amint hirtelen torka hátsó falának lövellt, Wei WuXian fuldokolni kezdett és azonnal kiengedte a szájából. Lan WangJi megveregette a vállát, amint köhögött, meglepően nyugtalanító módon:
- Köpd ki gyorsan. Köpd ki.
Wei WuXian eltakarta a száját a kezével és megrázta a fejét. Egy pillanattal később elvette a kezét és kinyújtotta a nyelvét Lan WangJi felé, megmutatva neki szájának belsejét.
- Lenyeltem.
Nyelve hegye élénk vörös volt, ajkai karmazsiszínűek, szegletükben egy pettynyi fehérrel, és nagyon sok mosollyal. Lan WangJi üres tekintettel bámult rá, képtelen volt arra, hogy szavakat formáljon.
Az egyik legfegyelmezettebb harcművész volt, de ebben a pillanatban szokásos, hideg önuralma teljesen romokban hevert. Még szemei sarkát és szemöldökét is puha, rózsaszín árnyék színezte. Hogy megszíneződött az arca, úgy festett, mintha különösen kegyetlen tréfát űztek volna vele. Amikor kinézetét látta, Wei WuXian több, mint elragadtatott volt. Derékig levetkőzve karjait Lan WangJi válla köré fonta, megcsókolta ajkai szögletét és szemhéjait:
- Jó fiú, ne félj. Legközelebb, amikor a te sorod következik, hogy megízleld az enyémet, neked is legalább ilyen jó teljesítményt kell nyújtanod, megértetted?
Ajkai fénylettek Lan WangJi kilövellésétől. A csók után már Lan WangJi ajkainak szögletét is pettyezte. Mindezekhez hozzájáruló, némiképp fénylő arckifejezésével egészen szánalomraméltónak látszott. Wei WuXian ismét megcsókolta.
- Lan Zhan, annyira szeretlek.
Lan WangJi lassan felé fordult.
Wei WuXian nem tudta, vajon káprázat játszott-e vele vagy sem, de mintha vörösbe fordultak volna a szemei.
Wei WuXian nem vette észre a kikényszerített, szinte elviselhetetlen kitartást a pillantásában. Azt gondolta, még nem volt neki elég, és hozzátette:
- Mostantól kezdve mindörökké legyen így, jó?
Lan WangJi hirtelen átfordította és lenyomta a fűre.
Egy pillanat alatt helyet cseréltek. Amint érezte, hogy Lan WangJi egész testét harapdálni kezdi, Wei WuXian egy vigyorral eltolta a fejét.
- Nincs szükség rá, hogy ennyire siess. Azt mondtam, a következő alkalommal majd... - Egy hirtelen nyilallás jött alulról, melyre egy „ah” kiáltással válaszolt, enyhén összevonva a szemöldökét:
- Lan Zhan, mit tettél be oda?
Csak megszokásból érdeklődött, pontosan tudta, hogy valakinek a karcsú ujját érzi. Önkéntelenül is összezárta a lábát, de az ismeretlen, különös érzés még erősebbé vált. A második ujj is becsúszott.
Wei WuXian ugyan igencsak nagy pornográfia gyűjteményt látott, de azok egyike sem foglalkozott a homoszexualitással. Soha nem gondolta, hogy ilyen érdeklődése lehet, nem is volt kíváncsi rá, és így természesen azt gondolta, hogy a férfiak között ez volt az összes szeretkezés: csókolózás, ölelkezés, többnyire a kezek vagy az ajkak használatával. Amint Lan WangJi leszorította a földre, egyik ujjával a másik után masszírozta, végre ráébredt, hogy nem ez volt a helyzet. Az enyhe fájdalom ellenére valamiképp meglepőnek és talán még mulatságosnak is találta.
De amikor a harmadik ujj is becsusszant, Wei WuXian nem tudott tovább kuncogni.
Máris egészen fájdalmasnak és kényelmetlennek érezte, de a három újj még mindig jó néhány mérettel kisebb volt, mint az, amit korábban elnyelt. Félbeszakította:
- Lan Zhan, Lan Zhan, ööö, á-á-állj meg egy percre. Tényleg jó ez így? Biztos vagy benne, hogy nem rosszul tudod? Odavaló? Szerintem egy kicsit...
De úgy tűnt, hogy Lan WangJi nem képes többé Wei WuXian szavaira hallgatni, egyszerűen elnémította Wei WuXian száját a sajátjával. Lejjebb csúszott és belehatolt.
Wei WuXian szemei elkerekedtek. Lábai felfelé lendültek. Testük egymásra simult, szívük és lélegzetük verdesett.
Lan WangJi hangja rekedt volt.
- … Sajnálom... nem tudtam visszatartani.
Látván vérben úszó szemeit, nyilvánvalóan annak eredményét, hogy már eddig is visszafogta magát, Wei WuXian tudta, hogy minden az ő csúfolódásának következménye. Összeszorította a fogait.
- Ne tartsd vissza, ha nem tudod... Akkor most mit csináljak?
Csak kétségbeesésében kérdezhette meg pont őt minden ember közül.
Lan WangJi:
- … Lazíts.
- Oké, lazítok, lazítok - motyogta Wei WuXian.
Ellazult egy kicsit és Lan WangJi megpróbált kissé beljebb nyomulni. Wei WuXian izmai önkéntelenül is azonnal megfeszültek a csípője körül és a hasán.
Lan WangJi:
- … Fáj?
Karjaival belé csimpaszkodva Wei WuXian akaratlanul is remegett, visszatartotta a könnyeit.
- Igen, ez az első alkalmam... persze, hogy fáj.
Amint kimondta, érezte, hogy Lan WangJi még jobban megkeményedik a testében.
Könnyen el lehet képzelni, milyen érzés lehet, amikor a puha, törékeny belső részekbe erőszakosan belehatol egy kemény, idegen tárgy. De abban a pillanatban, amikor arra gondolt, hogyan reagált Lan Wangji ezekre az egyszerű szavakra, Wei WuXianból ismét kitört a nevetés.
Mint férfi, pontosan tudta, milyen kényelmetlenül érezheti most Lan WangJi magát, belé hatolva, mégis visszatartva magát attól, hogy tovább nyomakodjon. Wei WuXian érezte, ahogy ellágyul a szíve. Átvette a kezdeményezést, magához húzta a nyakát és a fülébe suttogott:
- Lan Zhan, én jó Lan Zhanom, Er-gege, megmondom, mit tegyél. Csókolj meg most azonnal. Nem fog fájni, ha megcsókolsz...
Lan WangJi halovány fülcimpái élénkvörösre pirultak.
Csak nagy erőfeszítés árán tudott megszólalni.
- N-ne hívj így.
Amikor meghallotta, hogy még dadogott is egy kicsit, Wei WuXian megint felnevetett.
- Nem szereted? Akkor valami másnak foglak hívni. WangJi-didi(1), Zhan-er, HanGuang, amelyiket csak.... Áááááá!
(1) Didi: öcsike. Kedveskedő jelző, szerelmesek között is.
Ajkaiba harapva Lan WangJi teljes hosszában belé hatolt.
Wei WuXian kiáltása megrekedt a torkában, ahogyan szorosan Lan WangJi vállaiba kapaszkodott, szemöldökét összehúzta, könnyek szivárogtak a szeméből. Lábai mereven Lan WangJi dereka köré kulcsolódtak, nem mert mozdulni. Mikor elméje végre kitisztult egy kicsit, Lan WangJi néhányszor mély levegőt vett.
- Sajnálom.
Wei WuXian a fejét rázta és kikényszerített egy mosolyt.
- Már mondtad az előbb. Közted és köztem nincs erre szükség.
Lan WangJi óvatosan megcsókolta, mozdulatai némiképp ügyetlennek tűntek. Wei WuXian behunyta a szemét, kinyitotta a száját, hogy mélyen magába engedje. Miután egy darabig örvénylettek a nyelveik, hirtelen meglátta a billog nyomát Lan WangJi kulcscsontja alatt.
Odatette a kezét, eltakarta vele a sebhelyet. Mosolya szinte elenyészett.
- Lan Zhan, mondd meg nekem. Ennek is köze van hozzám?
Egy pillanatnyi csend után Lan WangJi válaszolt neki:
- Semmi. Részeg voltam.
Miután visszavitte Wei WuXiant a Temetőbuckákra az Éjtelen Városban történő mészárlás után, három évnyi fogság várt rá. De azokban a napokban meghallotta a híreket, hogy a kölcsönkenyér visszajár, hogy mindenki megfizet a tetteiért, akárhogyan is legyen - hogy a YiLing Pátriárka végül meghalt, teste és lelke is halott.
Még nem ért véget a fogsága, mikor kitört Felhőzugból Yiling irányába azzal a csupa seb testével. Sok napon át keresgélt, átfésülte az egész hegyet. De Wen Yuantól eltekintve, akit egy félig megégett fa odvából bányászott elő, ki még mindig eszméletlen volt a magas láztól, semmit mást nem talált. Még egy darab csontot sem, egy húsdarabot, egy gyenge, szétoszlóban lévő lélek egyetlen szilánkját sem.
Útban hazafelé Lan WangJi egy kancsó Császár Mosolyát vásárolt Caiyi városában. A likőr illatos volt. És telt. Nyilvánvalóan nem volt rossz minőségű, mégis, torkát égette abban a pillanatban, ahogyan felhajtotta, szemeit lángba borította, majd a szívét is.
Nem szerette az ízét, de úgy érezte, megértette, hogy az a bizonyos személy miért szerette.
Az az éjszaka volt az első alkalom, hogy Lan WangJi valaha is ivott, és az első alkalom, amikor lerészegedett. Nem voltak emlékei arról, miket csinált, amikor részeg volt. Hosszú ideig minden embernek a Lan Szektából, légyen az növendék vagy harcművész, hitetlenkedés ült a szemében, akárhányszor csak rápillantottak. Valaki azt mondta, hogy azon az éjjelen betört Felhőzug raktárába és felforgatta az összes ládát, ki tudja, mit keresgélve. Amikor Lan XiChen rákérdezett, azt mondta, hogy fuvolát akart, szemei a semmibe révedtek.
Lan XiChen odaadta neki a legszebb, fehér jádekőből faragott fuvolát, de dühösen elhajította, és azt mondta, ez nem az volt, amit akart. Nem tudta megtalálni sehogyan sem, amikor hirtelen egyszer csak meglátta a vasrudakat, melyeket oda zártak el, miután begyűjtötték azokat a QiShanWen Szektától.
Amikor kijózanodott, ugyanolyan sebhely volt a mellkasán, mint az a billog égette jel, melyet Wei WuXian szerzett a Mészárlás XuanWujának barlangjában.
Lan QiRen rendkívül idegesnek és dühösnek látszott, de soha nem szidta meg érte.
Sem szégyen, sem büntetés tekintetében nem tudta ezt semmi felülmúlni.
Lan QiRen egy sóhajjal abbahagyta a tiltakozást Lan WangJi azon döntése felett, hogy meg akarja tartani Wen Yuant. Lan WangJi tisztelettudóan meghajolt előtte és ment, hogy megkapja büntetését, csendben térdepelt Felhúzugban egy napon és egy éjen át.
Azt a likőrt itta, amit ő, azokat a sebeket szenvedte el, amiket ő elszenvedett.
Már tizenhárom éve volt, hogy az a seb kihegesedett.
Lan WangJi lökdösni kezdett, Wei WuXian pedig szorosan behunyta a szemét, igyekezve, hogy lélegzetvételét Lan WangJi ritmusához igazítsa. Amikor egy kicsit kezdett hozzászokni az ellenállhatatlan behatoláshoz, Wei WuXian önkéntelenül is mozgatni kezdte a csípőjét és hirtelen élvezet hulláma futott végig rajta, alulról indulva egész testén végigfutott a gerince mentén.
Wei WuXian azonnal rájött, hogyan élvezze ezt a helyzetet. Kezeit Lan WangJi izzadtságban fürdő hajába fúrta, megemelte a homlokszalagot és vigyorgott:
- … Jó érzés? Bennem lenni? - A hangja bársonyos volt.
Lan WangJi keményen alsó ajkába harapott, kérdésére még tüzesebb lökésekkel válaszolt.
Wei WuXiant olyan keményen megdolgozták, hogy izzadtság csorgott végig a hátán, egész teste fénylett tőle. Levegőért kapkodva motyogta:
- Lan Zhan... elér a végzeted. Még mindig hiányzik az utolsó meghajlás a háromból. Még nem házasodtunk össze. Ilyen dolgot csinálni esküvő előtt - tudod, hogy hívják ezt? Ha a nagybátyád tudna, disznóketrecben fojtana meg(2).
(2) Ősi kínai kínzási módszer, mellyel a szexuális szabadosságot büntették. Disznók számára készített ketrecbe zárták a vétkest, majd víz alá süllyesztették, vagy úgy, hogy feje még kilógott és élve maradhatott, vagy teljesen elmerült. A szólást arra alkalmazzák gyakran, hogy figyelmeztessék vele az embereket, ne tegyenek ilyesmit.
Lan Zhan szinte felizzott, amint kikényszerítette a választ.
- … Már rég elért.
Egy másik, mély lökés követte a mondatát. Wei WuXian hátravetette a fejét fájdalmában és élvezetében, feltárva védtelen torkát. Lan WangJi belé harapott.
A szinte túlságosan erős élvezet egy kis időre teljesen elvette Wei WuXian eszét. A ködben egyetlen gondolat derengett fel: … nem hiszem el. Mi a fenéért nem csináltam ezt Lan Zhannal akkor, amikor tizenöt éves voltam. Tényleg elcsesztem az összes napom, nem?
Az efféle tevékenységekben egyértelműen Lan WangJi volt az aktív fél - sokkal inkább a tettek, mint a beszéd vagy a flörtölés embere. Némi szédület után Wei WuXian visszanyerte lélekjelenlétét és a legkülönfélébb, piszkos dolgokról kezdett el hablatyolni közvetlenül Lan WangJi füle mellett.
- Második Fiatal Lan Mester, mikor kezdtél el érzelmeket táplálni felém? Ha már ilyen régóta tetszettem neked, miért nem tettél a magadévá korábban? A te Felhőzugod háta mögötti hegyek egészen jó helyszín lettek volna hozzá, nem? Amikor kisurrantam egyedül bolondozni, meg kellett volna kötöznöd és elvonszolnod magaddal, leszoríthattál volna a fűre így, mint most, hogy azt tedd velem, amit csak akarsz... Au. … Finomabban. Ez az első alkalmam. Légy kedvesebb hozzám...
- Hol is tartottam? Folytassuk. Olyan erős vagy, nem tudtam volna ellenállni. Ha sikoltoztam volna, el tudtál volna csendesíteni. Vagy a te Könyvtár Pavilonod is nagyszerű hely lett volna, épp a földön szétszórt kéziratok közepén. Vehettünk volna néhány vágott köntösujjú könyvecskét, hogy összehasonlítsuk és megtanuljuk a dolgokat, a pozíciókat... Bátyó! Bátyó! Er-gege! Kímélj meg engem, kímélj meg engem, kérlek. Rendben, rendben, abbahagyom a beszédet. Túl sok vagy, messze túl sok vagy. Nem tudom elbírni, tényleg nem, ne...
Lan WangJi egyáltalán nem állhatta az ugratását. Lökéseivel Wei WuXian úgy érezte, hogy a belsejében minden összegabalyodott. Szépen könyörgött neki, de Lan WangJi csak még keményebben lökdöste. Mivel már majdnem egy órája volt leszorítva anélkül, hogy testhelyzetet változtatott volna, Wei WuXian háta és feneke elzsibbadt. A zsibbadás után fájdalom és viszketés következett, mintha milliónyi hangya mászkált volna csontvelőjében.
Most, hogy végre megízlelte a termést, amit elvetett, Wei WuXian csókokkal borította el Lan WangJit és tovább beszélt, minden büszkeségét sutba dobva:
- Er-gege, tégy nekem egy szívességet és hagyd meg nekem az utolsó lélegzetet. Olyan sok időnk van még. Folytassuk a következő alkalommal, folytassuk úgy, hogy fellógatsz, jó? Kíméld meg ma a szüzet, rendben? HanGuang-Jun túlságosan erős és a YiLing Pátriárka nyomorúságosan vesztésre áll. Következő alkalommal újra harcba szállunk!
Az erek kidagadtak Lan WangJi homlokán, nehézségek árán szólalt meg, egyszerre egy szót mondva:
- Ha tényleg be akarod fejezni... akkor... fogd be a szád... és hagyd abba a beszédet...
Wei WuXian:
- De amikor van szám és a szájak nem tesznek semmi mást, csak beszélnek! Lan Zhan, amikor azt mondtam, hogy minden nap veled akarok hálni - nem tudnál úgy tenni, mint ha nem hallottad volna?
Lan WangJi:
- Nem.
Wei WuXian szíve darabokra tört.
- Hogy teheted ezt? Még soha nem tagadtál meg tőlem semmit korábban.
Lan WangJi halvány mosolyt villantott felé.
- Nem.
A mosolyt látva Wei WuXian szemei ismét felgyúltak, olyan örömmámor töltötte el, hogy szinte azt is elfelejtette, hol volt. De a következő pillanatban ismét kiáltozni kényszerült a tüzes mozdulatok erejétől, melyek éles ellentétben álltak a mosollyal, mely olyan volt, mint a nap fénye a havon. Mindkét kezével belemarkolt a fűbe és rekedten kiabált:
- Akkor négynaponta, mit szólsz ehhez, egyszer minden negyedik napban? Ha nem négynaponta, akkor a három is megteszi!
Lan WangJi végül eltökélten összegezte neki.
- A minden nap azt jelenti, minden nap.
Három hónappal később, Guanglingben.
Egy hegyen csoportnyi falusi vett körül egy erdőrészt, fáklyákat és földműveló szerszámokat tartva fegyverként kezükben.
A hegy tetején névtelen temető volt, mely egyáltalán nem volt békés az elmúlt pár hónapban. Szellemek kísértették folyamatosan, s a hegy lábánál élő falusiak nem voltak képesek tovább elviselni. Megkértek néhány, arra járó harcművészt, hogy együtt menjenek fel a hegyre és pusztítsák el a kísértetjárás forrását.
Amint leszállt az alkony, a rovarok ciripelése egyre tisztábban hallatszott. Neszezés hallatszott időnként a derékig érő fűből, mintha valami ismeretlen teremtmény osont volna benne, támadásra készen. De mikor egyikük idegesen széthajtogatta a fűszálakat és odavilágított fáklyájával, kiderült, hogy téves riasztás volt csupán.
A harcműcészek kardjaikat tartva óvatosan vezették a falusiakat a mezőn át, be a fák közé.
A temető az erdő belsejében feküdt. A kőből vagy fából készült síremlékek részben félredőltek, részben már kifordultak helyükből. Sötét, baljós szelek fújtak végig rajtuk. A harcművészek összenéztek, majd elővették talizmánjaikat és felkészültek arra, hogy elűzzék a szellemeket. Látván nyugodtságukat, néhány falusi megkönnyebbült sóhajt eresztett meg, úgy vélve, hogy a helyzet nem lehet túl súlyos.
De még mielőtt túl sokáig fellégezhettek volna, hangos puffanást hallottak. Egy meglehetősen megcsonkított holttest csapódott be egy porkupacba előttük.
A kupachoz legközelebb álló falusi felsikoltott, eldobta fáklyáját és elmenekült. Közvetlenül ezután egy második, egy harmadik és egy negyedik véres holttest is érkezett. Mintha csak az égből záporoztak volna alá, számolatlanul hullottak a földre. Egyszeriben sikolyok visszhangzottak végig az erdőn. A harcművészek még soha nem láttak korábban ilyesmit, de döbbenetük ellenére nem fogta el őket a félelem.
- Ne fussatok! Ne pánikoljatok! - kiáltotta a vezető. - Csak néhány kis szellem...
Még mielőtt befejezhette volna, hangja elhalt, mintha csak szellemkéz fonódott volna a torkára.
Meglátott egy fát.
A fán egy ember ült, fekete köpenyének egy darabját lelógatva. Karcsú, fekete csizmája előre-hátra himbálózott, laza, szinte vidám módon.
A férfi derekén egy sötét, fénylő fuvola lógott, a fuvola alatt pedig vérvörös bojt, lassan lóbálozva lába mellett.
A harcművészek arckifejezése egyszeriben megváltozott.
A falusiak eredetileg már amúgy is félig magukon kívül voltak. A kiáltás hallatán valamennyire ugyan megnyugodtak, de mikor meglátták a sápadt arcú harcművészeket, azonnal nekiiramodtak, kirohantak a fák közül, le a hegyen, akár a szélvész. Azzal a feltételezéssel hagyták magukra a harcművészeket, hogy bizonyára valamiféle szörnyűséges teremtménnyel találkoztak a helyen, mellyel még ők sem tudnak elbánni. Egy szemvillanás alatt úgy szétszóródtak, mint egy csapatnyi riadt állat. Az egyik falusi kicsit lassabban futott, megbotlott a földön és elhasalt, száját iszap töltötte meg. Bizonyosra vette, hogy sorsára hagyva, egyedül éri el végzete, de hirtelen egy fehérbe öltözött, fiatal férfi jelent meg előtte. Szemei azonnal fegyúltak.
Karjával derekén a férfi úgy festett, mintha ködös fénysugár ölelte volna körbe, szinte égi jelenség volt a sötét erdő közepén. Nem tűnt átlagos embernek. A falusi sietve segítséget kért tőle.
- Fiatal mester! Fiatal mester! Segíts rajtam, ott egy szellem! S-s-siess és...
Még mielőtt a végére jutott volna, egy másik holttest ért földet épp előtte. Vérző arcával egyenesen rámeredt.
Amint a falusi már épp elájult volna félelmében, a férfi egyetlen szót mondott.
- Menj.
Csak egyetlen szó volt, de a falusi azonnal kimondhatatlan megkönnyebbülést érzett, mintha a halál torkából menekült volna meg. Az erő hirtelen visszatért a testébe, feltápászkodott és elmenekült anélkül, hogy egyszer is visszapillantott volna.
A fehérbe öltözött férfi végignézett az erdőt ellepő holtak tömegén, mintha nem tudta volna, mit gondoljon felőlük. Felpillantott. A fa tetején ülő, fekete köpenyes alak leugrott és azon nyomban felé iramodott, nekilökve egy fának.
- Ó, hát nem a tiszta és nemes HanGuang-Jun van itt, Lan WangJi? - suttogta. - Mi hozott téged erre a helyre?
A földön csúszó-mászó, kegyetlen, zavarodott vagy eltökélt holtaktól körülvéve a férfi egyik kezét a fa törzsének támasztotta. Lan WangJi fogságba esett karja és a fa között, kifejezéstelen arccal.
- Mivel ilyen szép kis házhozvitelben részesülök, én... Hé, hé, hé!
Lan WangJi egyetlen kezével mindkét csuklóját átfogta.
A kocka megfordult.
- Egek, HanGuang-Jun, túl erős vagy! - kiáltott fel a feketébe öltözött férfi, miután így lefogták. - Nem tudom elhinni... ez döbbenetes, ez elképzelhetetlen! Pusztán egy kézzel leigáztál engem és egyáltalán nem tudok ellenállni! Micsoda félelmetes férfi!
Lan WangJi:
- ...
Keze önkéntelenül is összeszorult, és a másik meglepetése ijedelembe fordult.
- Ó, ez olyan fájdalmas. Engedj el, HanGuang-Jun. Soha többé nem merek ilyesmit tenni. Ne fogj le így és kérlek, ne kötözz össze, ne szoríts le a földre...
Amint szavai és viselkedése egyre túlzóbbá vált, Lan WangJi szemöldöke megrándult.
- ... Fejezd be a bolondozást - szakította félbe végül.
Wei WuXian, aki épp könyörgése közepén tartott, meglepődött.
- Miért? Még nem is fejeztem be kellőképp a kegyelemért való könyörgést.
- ... - így Lan WangJi. - Minden nap kegyelemért könyörögsz. Fejezd be a bolondozást.
Wei WuXian közelebb húzódott hozzá.
- Nem ezt akartad?... - suttogta. - A minden nap azt jelenti, minden nap.
Arca olyan közel bolt, hogy úgy látszott, mintha meg akarná csókolni Lan WangJit, de mégsem ért hozzá végül. Ajkaik közel voltak, mégis távol, nem választotta el őket több, mint egy papírvastagságnyi hely, mintha csak egy szerelmes, de makacs pillangó keringett volna az elegáns virágszirom körül, megtagadván tőle csókját. Az ingerkedés hallatán Lan WangJi világos szemei felvillantak. Könnyedén mozdult, mintha nem tudná tovább visszatartani magát és a virágszirom saját akaratából előrelendült megérinteni a pillangó szárnyait. We WuXian azonban egyszeriben félrehúzta az arcát és elkerülte ajkait.
Felemelte egy szemöldökét.
- Szólíts Gegének.
Lan WangJi:
- ...
Wei WuXian:
- Szólíts Gegének. Ha megteszed, engedem, hogy megcsókolj.
- ... Lan WangJi ajka megrezdült.
Soha nem használta ezt a kedvesen szirupos, tiszteletbeli megszólítást senkivel szemben. Még amikor Lan XiChennel beszélt is, akkor is a helyénvaló "bátyám" megszólítással élt.
- Csak engedd, hogy halljam, amint kimondod - csábítgatta Wei WuXian. - Én olyan sokszor mondtam neked. A csók után más dolgokat is csinálhatunk, ha kimondod.
Még ha Lan WangJi majdnem kimondta is, ezek után mindenképp Wei WuXian kerekedett felül, s így képtelen volt szóra nyitni száját. Hosszú idő után az egyetlen dolog, mely kijött rajta, ez volt:
- ... Szégyentelen!
Wei WuXian:
- Nem fárasztó egy kézzel lefogni engem? Olyan kényelmetlen mindent pusztán egyetlen kézzel csinálni.
Lélekjelenlétét visszanyerve Lan WangJi udvariasan érdeklődött:
- Akkor mit kellene tennem?
Wei WuXian:
- Hadd tanítsanak. Nem lenne kényelmes, ha levennéd a homlokszalagod és összekötöznél vele?
Lan WangJi csendesen nézte mosolygó arcát. Lassan levette a homlokszakagot és Wei WuXian elé terítette, hogy lássa.
Majd, mint a villám, csomót kötött vele csuklói köré és Wei WuXian bajkeverő kezeit erősen fejei fölé húzta, mielőtt fogait nyakába mélyesztette volna. Ezen a ponton azonban sikoltás hallatszott a fűből.
Egyszeriben szétváltak. Lan WangJi Bicken markolatára tette a kezét, de nem vonta ki a kardot, mivel a sikítás vékony és édes volt, mint egy gyermeké. Szörnyű lett volna, ha véletlenül megsebeznek valami köznapi embert. A derékig érő fű susogott és a mozgás által kellett hullámzás egyre távolodott. Úgy tűnt, tovahaladtak. Wei WuXian és Lan WangJi követte őket néhány lépésnyit, majd egy nő elragadtatott hangja hallatszott a hegy felől.
- MianMian, jól vagy? Hogy szaladgálhatsz egy ilyen helyen? Mami halálta rémült!
Wei WuXian megtorpant.
- MianMian?
Úgy érezte, a név ismerősen hangzott. Bizonyosan hallotta már korábban valahol. Egy férfi hangja válaszolt:
- Mondtam, hogy ne szaladgálj az éjjeli vadászatokon és mégis magadtól nekiiramodtál. Mit csinálnánk anyád és én, ha megenne téged egy szellem?!... MianMian? Mi a baj? Miért viselkedik így? - Ez az utolsó mondat feltehetőleg az asszonynak szólt. - QingYang, gyere, nézz ide! Történt valami MianMiannal? Miért viselkedik így? Látott valamit, amit nem kellett volna itt fenn látnia?
... Tényleg látott valamit... amit nem kellett volna látnia...
Lan WangJi Wei WuXianra nézett, aki ártatlan arccal viszonozta a pillantást.
- Micsoda bűntény - formálta szájával hangtalanul.
Látnivalóan nem érzett bűntudatot azért, mert elhomályosították egy gyermek szemét. Lan WangJi megcsóválta a fejét. Együtt elhagyták a temetőt és lefelé indultak a hegyről. A másik három ember döbbenten és óvatosan szemlélte őket. A férfi és a nő férj és feleség volt, mindketten a földön guggoltak, miközben közöttük egy nagyjából tíz évesnek látszó kislány állt, copfos hajjal. Az asszony fiatal anya volt finom arcvonásokkal, derekén kardot viselt. Abban a pillanatban, amint meglátta Wei WuXiant, elővonta kardját, felé mutatott vele és rákiáltott:
- Ki jár ott?!
Wei WuXian:
- Nem számít, ki vagyok, élő személy vagyok és nem valami más.
Az asszony ismét szólni akart, de ekkor Wei WuXian mögött megpillantotta Lan WangJit. Habozni látszott.
- HanGuang-Jun?
Lan WangJi nem viselte a homlokszalagját, ezért egy pillanatra nem lehetett benne biztos. Még tovább is habozott volna, ha a férfi arca nem lett volna ennyire feledhetetlen. Visszafordította tekintetét Wei WuXianra, kissé szédülten:
- A-a-akkor te... t-te...
Rég volt már, hogy a hír bejárta a világot arról, hogy a YiLing Pátriárja visszatért az életbe. Akárki is álldogált Lan WangJi mellett, az csak ő lehetett, ezért Wei WuXian nem találta különösnek, amiért felismerték. Amikor látta, hogy a nő milyen izgatott, s mivel arcát is ismerősnek vélte, azt gondolta: Talán ez az asszony ismer engem? Rosszat tettem vele? Felidegesítettem? De nem, soha nem ismertem QingYang nevű hajadont... Ó! MianMian!
- Te vagy MianMian? - jött rá hirtelen Wei WuXian.
A férfi rámeredt.
- Miért szólítod a lányom nevén?
S így kiderült, hogy a kislány, ki elfutott és véletlenül meglátta őket, MianMian lánya volt. Neki is a MianMian nevet adták. Wei WuXian ezt meglehetősen szórakoztatónak találta. Van nagy és kicsi MianMian.
Lan WangJi üdvözlésképp bólintott az asszonynak.
- Luo hajadon.
Az asszony füle mögé söpörte arca mellett némiképp összekuszálódott haját és viszonozta az üdvözlést.
- HanGuang-Jun. - Ezután Wei WuXian felé nézett. - Fiatal Wei Mester.
Wei WuXian rávigyorgott a nőre.
- Luo hajadon. Most végre tudom, mi a neved.
Luo QingYang szégyenlősen mosolygott, hirtelen eszébe jutottak a régi, zavarbaejtő történetek. Felhúzta a férfit maga mellé.
- Ez itt a férjem.
Amikor észlelte, hogy nincs bennük gonosz szándék, a férfi észrevehetően felengedett. Kis beszélgetés után Wei WuXian könnyedén megkérdezte:
- Melyik szektához tartozol és mely harcművészetet műveled?
- Egyiket sem - válaszolta a férfi egyenesen.
Luo QingYang mosolyogva nézett férjére.
- A férjem nem a harcművész világból való. Kereskedő volt. De hajlandó velem éjjeli vadászatokra járni...
Egyszerre volt ez ritka és bámulatra méltó dolog, hogy egy köznapi személy, ráadásul egy férfi hajlandó legyen feladni eredendően rendezett életét és merje beutazni a világot feleségével, nem félve sem veszélyektől, sem csodáktól. Wei WuXian akaratlanul is tiszteletet érzett iránta.
- Ide is éjjeli vadászatra jöttetek? - kérdezte.
- Igen - bólintott Luo QingYang. - Hallottam, hogy szellemek kísértenek egy névtelen temetőt ezen a hegyen, megzavarják az emberek életét itt, ezért eljöttem, hogy megnézzem, tudok-e valamilyen módon segíteni. Ti ketten már megtisztítottátok?
Ha Wei WuXian és Lan WangJi már elrendezte, minden további beavatkozás szükségtelen volt.
- A falusiak műve volt - mondta Wei WuXian.
Luo QingYang meghökkent.
- Hogyhogy?
Wei WuXian:
- A kívülállóknak azt mondták, hogy szellemek kísértenek, de a valóságban ők maguk rabolták ki a sírokat és szórakoztak a holttestekkel előbb, még mielőtt ellentámadásba lendültek volna mindazok, akiket eltemettek.
Luo QingYang férje zavartnak hatott.
- Igazán? De még ha volt is ellentámadás, nem kellett volna ennyi életet kioltaniuk, nem?
Wei WuXian és Lan WangJi pillantást váltott.
- Ez is hazugság volt. Nem veszett oda élet. Utánanéztünk. Csak az a néhány falusi nyomta az ágyat egy darabig, aki kirabolta a sírokat, miután a szellemek megijesztették őket, egy másik pedig saját maga törte lábát, miközben elfutott. Ezek kivételével semmilyen más áldozat nem volt. Csak a dráma kedvéért találták ki a többit.
- Szóval ez történt? - kérdezte Luo QingYang férje. - Ez teljességgel szégyentelen!
Luo QingYang sóhajtott.
- Jaj, ezek az emberek... - Úgy festett, mintha eszébe jutott volna valami, a fejét csóválta. - Mindenhol ugyanazok.
Wei WuXian:
- Egy kicsit megijesztettem őket az előbb. Valószínűleg ezek után nem fogják a sírokat fosztogatni, így természetesen a szellemek sem zaklatják őket tovább. Vége.
- De ha más harcművészeket találnak, hogy legyőzzék a holtakat... - mondta Luo QingYang.
- Megmutattam az arcom - vigyorgott Wei WuXian.
Luo QingYang megértette. Ha a YiLing Pátriárka megmutatta az arcát, a harcművészek minden bizonnyal elterjesztik a híreket, miután látták. A többiek pusztán azt fogják hinni, ezt a területet szemelte ki saját magának. Melyik harcművésznek lett volna mersze idejönni és felingerelni?
- Szóval ez a helyzet - mosolygott Luo QingYang. - Amikor láttam, MianMian mennyire megijedt, azt gondoltam, összefutott valami szellemmel. Ha udvariatlanok voltunk, kérlek, ne törődj vele.
Nem, nem, nem, szerintem mi sokkal udvariatlanabbak voltunk, gondolta Wei WuXian. De a felszínen mégis teljes komolysággal válaszolt:
- Nem, hát persze, hogy nem. Kérlek, ti is bocsássátok meg nekünk, hogy megijesztettük a kis MianMiant.
Luo QingYang férje felemelte a lányát. Apja karján ülve MianMian felfújt arccal bámult Wei WuXianra, láthatólag mérges volt zavarában, de túlságosan szégyenlős ahhoz, hogy ki is mondja. Világos rózsaszín ruhát viselt, mély, sötét, kristálycsepp formájú szemei ragyogtak édes, hószín arcában. Ezt látván Wei WuXian erős késztetést érzett, hogy megcsipkedje orcáját, de mivel a kislány apja figyelte őket, ezért csak egyik kezét háta mögé téve a másikkal gyengéden meghúzta az egyik lelógó copfot.
- MianMian annyira hasonlít rád kislány korodból, Luo hajadon.
Lan WangJi rápillantott és nem szólt semmit. Luo QingYang elmosolyodott.
- Fiatal Wei Mester, nem érzel egy szemernyi bűntudatot sem, hogy ezt mondod? Tényleg emlékszel rá, hogy néztem ki, amikor fiatal voltam?
Mosolygó arca szinte összeolvadt a hajdani, fiatal lányéval, ki rózsaszín fátyolköntöst hordott. Wei WuXian a legkisebb szégyent sem érezte.
- Természetesen! Nem néztél ki sokban másképp, mint most. Milyen idős is most a lányod? Adnom kellene neki némi pénzt, hogy elűzze a gonosz szellemeket (3).
(3) Egy kínai népmese szól arról, hogy egy idős házaspár pénzzel űzte el a gonosz szellemeket gyermeküktől, innen ered az a szokás, hogy pénzzel bélelt, piros borítékokat adnak a gyerekeknek Újév éjjelén.
Luo QingYang férjével együtt azonnal tiltakozni kezdett.
- Jó ez így, nem kell, nem kell.
Wei WuXian nevetett.
- Dehogy nem, dehogy nem. Amúgy sem én vagyok az, aki fizet. Haha.
A pár megdermedt meglepetésében. Még mielőtt még rájöttek volna, mi történik, Lan WangJi máris Wei WuXian kezébe helyezett valamit. Wei WuXian elvette tőle a nehéz pénzérméket és ragaszkodott hozzá, hogy MianMiannak adja azokat. Amikor látta, hogy nem tudja visszautasítani, Luo QingYang a lányához fordult:
- MianMian, köszönd meg HanGuang-Junnek és a Fiatal Wei Mesternek.
MianMian:
- Köszönöm, HanGuang-Jun.
Wei WuXian:
- MianMian, én adtam neked a pénzt, nem? Miért nem köszönöd meg nekem?
MianMian ádáz pillantással jutalmazta. Akárhogyan is hízelgett neki, visszautasította, hogy válaszoljon neki, a földet nézte és a nyakában függő, vörös szalagot cibálta, előhúzva egy kecses, kicsiny, parfümös zacskót. A pénzt gondosan belehelyezte.
A kis csoport hamarosan leért a hegy lábához és Wei WuXian némiképp sajnálkozva mondott nekik búcsút, miközben másik ösvényre tért Lan WangJi oldalán.
Miután alakjuk eltűnt, Luo QingYang megdorgálta a lányát.
- MianMian, olyan udvariatlan voltál. Ez a férfi egyszer megmentette anyád életét.
A férje megdöbbent.
- Tényleg?! MianMian, hallod? Látod, milyen udvariatlan voltál?
- Én... én nem szeretem őt - motyogta MianMian.
Luo QingYang:
- Ha tényleg nem szereted, már rég eldobtad volna a pénzt.
MianMian apja mellkasába temette kicsi, vörös arcát és feljajdult:
- De olyan rossz dolgokat csinált!
Luo QingYang nem tudta, nevessen-e vagy sem. Épp mikor szólni akart, férje csodákozó hangon mondta:
- QingYang, már korábban is hallottalak emlegetne ezt a HanGuang-Junt. Emlékszem, hogy valami fontos személy volt egy élenjáró szektából. Miért jelenne meg egy ilyen kis helyen és vadászna ilyen jelentéktelen prédára?
- Ez a HanGuang-Jun különbözik a többi híres harcművésztől - magyarázta neki Luo QingYang türelmesen. - Mindig ott jelenik meg, ahol baj van. Amíg kísértetek háborognak, teljesen mindegy, mekkora az éjjeli vadászat célpontja vagy hogy kap-e érte bármi elismerést, ő mindig segíteni fog.
- Micsoda igazi harcművész - bólintott a férje. Tovább kérdezett, egyszerre izgatottan és zavarodottan: - Akkor mi a helyzet ezzel a Fiatal Wei Mesterrel? Azt mondtad, hogy megmentette az életed, de nem hiszem, hogy valaha is hallottam volna, amint említesz ilyen személyt. Volt valaha is veszélyben az életed?!
Luo QingYang átvette MianMiant, szeme különösen ragyogott.
- Az a Fiatal Wei Mester... - mosolygott.
A másik ösvényen haladva Wei WuXian így szólt Lan WangJihoz:
- Nem tudom elhinni, hogy annak a hajdani kislánynak már saját lánya van!
Lan WangJi:
- Ühüm.
Wei WuXian:
- De ez nem tisztességes. A kislánynak látnia kellett volna, hogy te művelsz velem mindenféle rossz dolgot. Miért engem talált ellenszenvesebbnek? - Még mielőtt Lan WangJi válaszolhatott volna, Wei WuXian körbeperdült és szembefordult vele, hátrafelé lépkedve, miközben folytatta: - Ó, tudom már. Minden bizonnyal titokban kedvel. Pont úgy, mint régen egy bizonyos valaki.
Lan WangJi lesöpört egy nemlétező porszemet a ruhaujjáról, hangja hűvös volt.
- Kérlek, add vissza a homlokszalagom, Wei YuanDao.
Az ismeretlen nevet meghallva Wei WuXian pusztán egy percnyi gondolkodás után világosodott meg. Nevetve csettintett a nyelvével.
- Hé, Második Fiatal Lan Mester, ecetet iszol, ugye? (4)
(4) "ecetet inni" egy kifejezés a féltékenységre.
Lan WangJi lesütötte a szemét. Wei WuXian megállt előtte, egyik karját a derekára fonta, a másik kezével pedig felemelte Lan WangJi állát. Az arca komoly volt.
- Mondd meg az igazat. Milyen régóta iszol ebből az üvegből? Hogy rejtetted el ilyen jól? Nem éreztem semmi nyomát az ecetnek.
Mint általában, Lan WangJi most is közreműködött és felemelte az állát, csak hogy érzékelje, amint egy bizonyos, rakoncátlan kéz a mellkasára csúszik. Amint lepillantott azonban, Wei WuXian keze már továbbállt és egy bizonyos tárgyat tartott. Meglepetést tettetett.
- Ez mi?
Lan WangJi pénzes erszénye volt.
Wei WuXian megpörgette a kecses, kicsi zacskót a jobb kezében, miközben baljával rámutatott.
- HanGuang-Jun, ó, HanGuang-Jun, kérdés nélkül elvenni valamit lopásnak számít. Hogyan is neveztek téged hajdanán? Egy kiemelkedő szekta örököse? Aki példájával jár elöl a tanítványok közt? Micsoda tanítvány az, aki titokban erős ecetet iszik és ellopja a parfümös zacskót, melyet egy kislány adott nekem, hogy azt használja saját pénzes erszényének. Nem csoda, hogy nem leltem sehol, akárhol kerestem, miután felébredtem. Ha nem lett volna a kis MianMian mellkasán függő zacskó pontosan ugyanilyen, nem is emlékeztem volna rá. Nézd csak meg magad, ejj ejj. Mondd meg nekem. Hogy vetted el tőlem, miközben eszméletlen voltam? Mennyi ideig tartott elvenni?
Lan WangJi arcán halvány fodrozódás futott át, miközben odanyúlt, hogy elvegye tőle az erszényt. Wei WuXian elrántotta az erszényt, hátralépve elkerülte a kezeit.
- Erővel veszed el, mivel nem tudsz vitatkozni velem? Miért vagy zavarban? Egy ilyen dolog miatt zavarba jössz... végre tudom, miért vagyok én ilyen szégyentelen. Tényleg egymásnak rendeltettünk. Egészen bizonyosan azért, mert minden szégyenem a te gondjaidra lett bízva, hogy tárold nekem.
Lan WangJi füleit finom rózsaszín árnyalat vonta be, de arca még mindig feszes volt. Kezei gyorsak voltak, de Wei WuXian lábai még gyorsabbak, nem hagyta, hogy elvegye tőle az erszényt.
- A múltban te magad akartad nekem adni a pénzes erszényed. Most miért nem adod nekem? Nézd csak meg magad. Nem csak titokban lopsz, de titokban viszonyod is van.
Lan WangJi előrevetette magát és végül elkapta, szorosan karjaiba ölelte, miközben tiltakozott:
- Kétszer földig hajoltunk, így... férj és feleség vagyunk. Ez nem viszonynak számít.
Wei WuXIan:
- Nem erőszakoskodhatsz velem így tovább, még férj és feleség között sem! Mindig rákényszerítesz, hogy könyörögjek neked, és soha nem állsz le, még ha megteszem is. Most, hogy ilyen lettél, a GusuLan Szekta minden őse dühönghet...
Nem bírván hallgatni tovább, Lan WangJi végül elnémította száját a sajátjával.
A következő napon, miután találkoztak Luo QingYanggal és férjével, egy kicsiny városkához értek Guanlingben.
Wei WuXian a homlokához emelte a kezét és a jóféle bort ígérő, lobogó cégérekre kémlelt.
- Pihenjünk itt meg.
Lan WangJi bólintott és egymás oldalán tovább sétáltak.
A Yunmeng-i Guanyin templom éjjele után Wei WuXian és Lan WangJi éjjeli vadászatokkal szórakoztatta magát Pici Alma kíséretében, mindig "ott jelenve meg, ahol a baj van", akár korábban. Meglátogatták mindazon helyeket, melyekről azt hallották, hogy a sötétség teremtményei kísértették, és elbántak a zavar okával, mindeközben beutazva a környéket és megismervén a helyi szokásokat. Három hónap telt így el áldott szabadságban, miközben nem kellett a harcművész világ dolgaival törődniük.
Beléptek a boltba és leültek egy kis sarokban az asztalhoz. A felszolgáló megközelítette őket. Amikor meglátta külsejüket és tartásujkat, együtt a Lan WangJi derekén függő karddal és a Wei WuXian oldalán lógó fuvolával, önkéntelenül is összekötötte őket azzal a két személlyel, akikről messze terjedtek a történetek ezekben a napokban. De miután egy darabig vizslatva figyelte őket, még mindig nem volt biztos a dolgában, látván, hogy a fehérbe öltözött vásárló nem viseli a GusuLan Szekta homlokszalagját.
Wei WuXian bort rendelt, Lan WangJi pedig néhány fogásnyi ételt. Wei WuXian hallgatta, ahogyan mély hangján elsorolja az étkek neveit, egyik kezével az állát támasztotta, a másikat pedig az asztal alá lógatva, ujjaival egy hószín szalagot sodorgatva. Hatalmas vigyor ült az arcán. Csak miután a felszolgáló távozott, akkor kezdett rá:
- Olyan sok fűszeres van köztük. Meg tudod enni?
Lan WangJi felemelt egy teáscsészét az asztalról és ivott egy kortyot, hangja nyugodt volt.
- Ülj rendesen.
Wei WuXian:
- Nincs tea a csészében.
- ... - Lan WangJi megtöltötte a teáscsészét és ismét ajkaihoz emelte. Kissé később megismételte: - Ülj rendesen, jó?
Wei WuXian:
- Még mindig nem ülök rendesen? Nem mintha feltenném a lábaimat az asztalra, mint régebben.
Egy percnyi néma tűrés után Lan WangJi megszólalt.
- Máshova se tedd őket.
Wei WuXian arckifejezése zavartnak tűnt.
- Hova tettem őket?
Lan WangJi:
- ...
Wei WuXian:
- Annyi mindent követelsz, Második Fiatal Wei Mester. Mi lenne, ha elmondanád nekem, hogyan csináljam?
Lan WangJi letette a teáscsészét és rámeredt. Lesimította ruhaujjait, mintha csak fel akart volna állni és rendesen megtanítani neki, de ekkor a szoba közepéről robajló nevetés harsant fel az egyik asztaltól.
- Tudtam, hogy Jin GuangYao előbb-utóbb elsüllyed mindazokért, amiket tett! - mondta egyikük azok közül, akik körülülték az asztalt. - Olyan sokáig vártam ezt a napot és most, hogy végre napfényre került minden, hah! Mindenki megfizet a cselekedeteiért így vagy úgy - kölcsönkenyér mindig visszajár!
Amikor ezt hallotta, Wei WuXianban feltódultak az emlékek. Mind a hangszín, mind a kritika jellege ismerősnek tetszett, csupán a célpontja változott meg. Önkéntelenül is odafigyelt. Egy másik harcművész felvette evőpálcikáit és mutogatni kezdett:
- Amint várható volt, a régi mondásokban nem eshet hiba! A magaslaton ülők közül minél tisztábbnak látszik valaki, annál piszkosabb a háta mögött!
- Úgy van. Egyetlen jó sem akad köztük. Nem számít, miféle "tiszteletreméltó úriemberek", akad akár egyetlen is közöttük, aki nem visel magán második bőrt?
Egy másik nagy kortyi bolt töltött magába és lenyelt egy hatalmas adag húsfalatot, majd kiköpött.
Erről beszélve, az a SiSi egészen jól ismert prostituáltnak számított valaha. De amilyen öreg, meg se ismertem. Micsoda kibaszott banya. Jin GuangShannak kivételesen kínzó halála lehetett, hahahaha...
- Minden elismerésem Jin GuangYaónak, amiért efféle módot gondolt ki megölni az apját. Tökéletes páros. Abszolút tökéletes!
- Ez teljes rejtély... miért nem ölte meg Jin GuangYao azt az öreg prostituáltat? A tanúkat el kellett volna némítani. Teljesen idióta?
- Miért lenne idióta? Végül is Jin GuangShan magja, nem? Talán ő is kedvelte a titkos viszonyokat. Talán különleges ízlése volt és... haha, és kimondhatatlan kapcsolatba bonyolódott Sisivel?
- Hah, én is úgy vélem, de nem mondják-e el a történetek? Mert vérfertőző viszonyba keveredett saját, vér szerinti húgával, Jin GuangYao ezért olyan megrázkódtatást szenvedett, hogy valahogyan kimondhatatlan betegségbe esett, úgyhogy még ha akarta volna sem tudta volna... hahaha...
Mindezen történetek és pletykák valóban ismerősen hangzottak. Wei WuXian felidézte, hogyan mesélt róla régen számtalan ember olyan történeteket, miszerint ezer szűzet rabolt el és tartott fogva a Temetőbuckákon álló barlangjában, éjjel-nappal erőszakolva őket, hogy a sötét ösvényt művelhesse. Mindezt némiképp mulatságosnak találta. Rendben. Akárhogyan is, azok a dolgok, amiket rólam mondtak, sokkal jobbak voltak, mint amiket Jin GuangYaóról mondanak most.
A beszélgetés azonban még ennél is felháborítóbb irányt vett. Lan WangJi is ráncolni kezdte a homlokát. Szerencsés módon az asztalnál ülő, rendesebb emberek sem tudták sokáig elviselni.
- Csendesedjetek el kicsit... - suttogta egyikük. - Nem zene a füleinknek ez a beszéd.
A nevetgélő néhány ember nem is törődhetett volna kevesebbet vele.
- Mitől kellene félnünk? Senki sem ismer itt minket.
- Úgy van! És mi van, ha valaki meghallja? Tényleg ennyi foglalkoznának vele?
- Azt hiszed, hogy a mostani LanlingJin Szekta ugyanolyan, mint régen volt? Tényleg el tudnának hallgattatni bárkit? Tényleg tudnának megint zsarnokot játszani? Nem akarod hallani? Kapd be!
Valaki más témát váltott.
- Elég, elég. Miért beszélünk ezekről a dolgokról? Egyetek, csak egyetek. Mindegy, mennyire hatalmas volt az a Jin GuangYao, most már egy koporsóba zárva verekedhet Nie MingJuével.
- Valóban! Ott voltam a lezárási ceremónián. A koporsóban olyen erős volt az ártó energia, hogy nem termett körülötte élet ötszáz lábon belül. Tényleg kételkedem benne... a koporsó valóban le tudja őket pecsételni évszázadokra?
- Mindegy, nem a mi dolgunk. Csak annak a néhány szektának számít. Különben is, a LanlingJin szektának vége. Teljesen megváltozott a szél járása, nem?
- De a szertartáson ZeWu-Jun szörnyen nézett ki.
- Mit vártál? A koporsóban volt két fogadott testvére, miközben szektájának ifjai egy ádáz holttal futkosnak - még éjjeli vadászatokon is igénybe veszik a segítségét! Nem csoda, hogy olyan gyakran vonul el. Ha Lan WangJi még mindig nem tér vissza, fogadok, hogy Lan QiRen átkozódni kezd...
Lan WangJi:
- ...
Wei WuXian felnevetett.
A társalgás folytatódott.
- Ha már erről beszélünk, a szertartás igazán lenyűgözött. Nie HuaiSang igazán jó munkát végzett, nem? Amikor először jelentkezett rá, azt gondoltam, minden bizonnyal el fogja rontani a dolgokat. Végülis is ő a fejrázó.
- Én is! Ki gondolta volna, hogy nem végzett rosszabb munkát, mint ha maga Lan QiRen csinálta volna?
Csodálkozásukat hallván Wei WuXian csendben megjegyezte magának: Mi ezen olyan különleges? Végülis, a következő néhány évtizedben talán a QingheNie Szekta e vezetője is fokozatosan kimutatja majd karmait és még több meglepetést okoz a világnak.
Mind az étel, mind a bor megérkezett. Wei WuXian csordultig töltötte a csészét és lassan felhajtotta. Hirtelen egy fiatal férfi hangját hallotta.
- Akkor a Tigris Amulett valóban a koporsóban van?
A csend sűrű felhője borult a boltra. Egy perccel később valaki válaszolt neki:
- Ki tudja? Talán. Mi mást tehetett volna Jin GuangYao a Tigris Amulettel azon kívül, hogy saját testén hordozza?
- Lehetetlen megmondani. Nem azt mondták, hogy az Amulett csak használhatatlan vasdarab most már? Nincs semmi haszna többé.
A fiú egyedül ült egy asztalnál, karjaiban kardot tartott.
- Eléggé erős a koporsó? Mi történne, ha valaki megpróbálná megnézni, hogy benne van-e a Tigris Amulett vagy sem?
Valaki felemelte a hangját.
- Ki merné?
- A QingheNie Szekta, a GusuLan Szekta és a YunmengJiang Szekta mind küldött embereket, hogy őrizzék a temetőt. Kinek lenne mersze ezen a világon megcselekedni?
Mindenki egyetértését fejezte ki. A fiú nem szólt többet. Elvette a teáscsészét az asztalról és kortyolt belőle, mintha csak feladta volna az ötletet. Szemeinek pillantása azonban mit sem változott.
Wei WuXian számos arcon látta már ezeket a szemeket. És tudta, hogy ez minden bizonnyal nem az utolsó alkalom lesz, amikor látta.
Miután elhagyták az üzletet, Wei WuXian felült Pici Almára, Lan WangJi pedig előtte ment, a kötőféket tartva. Jobbra-balra himbálózva a szamár hátán Wei WuXian leakasztotta a fuvolát az övéről és ajkaihoz emelte. A tiszta hangok madarakként szálltak az ég felé. Lan WangJi megállt és csendben hallgatta.
Az a dal volt, melyet Wei WuXiannak énekelt, amikor a Xuanwu barlangban rekedtek. Az a dal volt, melyet Wei WuXian a Dafan hegyen játszott, a dal, melyről Lan WangJi felismerte.
Amikor Wei WuXian befejezte, bal szemével Lan WangJira kacsintott.
- Milyen volt? Gyönyörű, nem?
Lan WangJi lassan bólintott.
- Most az egyszer.
Wei WuXian tudta, hogy a "most az egyszer" arra vonatkozott, hogy végre egyszer jól működött az emlékezete. Önkéntelenül is elmosolyodott.
- Ne legyél mindig ilyen mérges miatta. Az én hibám volt a múltban, rendben? Emellett, szörnyűséges memóriám az anyámnak köszönhető.
Wei WuXian karját Pici Alma fejére fektette, kezében Chenqinget forgatta.
- Az anyám azt mondta, hogy azokra a dolgokra kell emlékezned, melyeket mások tesznek neked, nem azokra, melyeket te teszel másokért. Csak amikor az emberek nem tartogatnak túl sok mindent a szívükben, akkor lehetnek végül szabadok.
Ez egyike volt azoknak a dolgoknak, melyekre még emlékezett a szüleitől.
Miután gondolatai elkalandoztak kissé, Wei WuXian ismét összegyűjtötte őket. Amikor látta, milyen odaadó volt Lan WangJi pillantása, folytatta:
- Az anyám azt is mondta...
Amikor hallotta, hogy nem folytatja tovább, Lan WangJi megkérdezte:
- Mit mondott?
Wei WuXian felkunkorította az ujját felé, az arckifejezése ünnepélyes volt. Lan WangJi közelebb lépett. Wei WuXian lehajolt és a fülébe suttogott:
- ... hogy most már az enyém vagy.
Lan WangJi szemöldökének vége megrándult. Amint ajkai szólásra nyíltak, Wei WuXian közbevágott:
- Szégyentelen, arcátlan, kacér, nevetséges, badarságot beszél - ugye? Rendben, elmondtam helyetted. Oda-vissza mindig ugyanazok a szavak. Tényleg semmit nem változtál. Én is a tied vagyok. Kvittek vagyunk, igaz?
Lan WangJi soha nem tudott szavak tekintetében Wei WuXian fölé kerekedni. A hangja hűvös volt.
- Ha te azt mondod.
Wei WuXian meghúzta a szamár gyeplőjét.
- De tényleg, legalább tíz címmel álltam elő ennek a dalnak. És nincs köztük egyetlen sem, ami tetszene neked?
- Nincs - jelentette ki Lan WangJi határozottan.
Wei WuXian:
- Miért nincs? Szerintem nagyszerű lenne, ha mondjuk Lan Zhan és Wei Ying Szerelmi Dalának hívnánk.
Lan WangJi semmit nem szólt. Wei WuXian tovább fecsegett.
- Vagy HanGuang-Jun és YiLing Mindennapi Dalának, az is nagyszerűen hangzik. Tudod, hogy kész történet bújik meg mögötte...
Lan WangJi olybá festett, mint aki nem akar több elnevezést hallani.
- Már van.
Wei WuXian:
- Mi van?
Lan WangJi:
- Címe.
Wei WuXian meglepődött.
- Van? Akkor már meg kellett volna mondanod korábban. Miért nem mondtad el ilyen sokáig? Csak hagytad, hogy próbáljak kitalálni egy címet, elvesztegetve a bölcsességemet.
Egy pillanatnyi csend után Lan WangJi válaszolt:
- WangXian.
Wei WuXian:
- Hogy mi?
Lan WangJi:
- A dal címe WangXian.
Wei WuXian szemei elkerekedtek.
Kisvártatva kirobbant belőle a nevetés.
- Hahahaha hahahaha hahahaha, nem csoda, hogy soha nem mondtad meg! Szóval egy ilyen címet adtál neki teljesen magadtól. Annyira nyilvánvaló az ok mögötte. Jó neked, Lan Zhan! Mikor találtad ezt ki? Hahahaha hahahaha....
Úgy tűnt, Lan WangJi már régóta várta, hogy Wei WuXian pontosan így fog reagálni. Amint figyelte, hogy rázkódik a nevetéstől Pici Alma hátán, mindössze finoman a fejét rázta. Arckifejezése mintha megadást tükrözött volna, ajkai szöglete mégis finoman felkunkorodott. Szemeit is mintha köd vonta volna be.
Felemelte karját, hogy megtartsa Wei WuXian derekát, le ne bucskázzon a szamár hátáról. Amikor végül kinevette magát, Wei WuXian teljes komolysággal szólalt meg.
- WangXian, ez jó, csodálatos! Tetszik. Igen, pontosan így kellene hívni.
Lan WangJi arca kifejezéstelen volt.
- Nekem is tetszik.
Wei WuXian:
- Nagyon igazságosnak, nagyon GusuLan-osnak hangzik. Véleményem szerint mehetne egyenesen a dalgyűjteménybe és elfoglalhatná az illő helyet ott, hogy minden GusuLan Szekta növendék tanulmányozhassa. Ha megkérdezik, HanGuang-Jun, hogyan értelmezzük nekik a dal címét? Akkor elmondhatnád nekik, hogyan keletkezett.
A badarságokat hallgatva Lan WangJi mindössze megragadta Pici Alma gyeplőjét és tenyerében markolva a vékony kötelet, megindult. Wei WuXian még mindig beszélt.
- Hová megyünk következőnek? Nem ittam a Császár Mosolyából már régóta. Mi lenne, ha visszamennénk Gusuba és csavarognánk előbb kicsit Caiyi város körül?
Lan WangJi:
- Rendben.
Wei WuXian:
- Olyan sok év telt el. A mélyfeneki bendő bizonyára már teljesen kitisztult, ugye? Ha a nagybátyád elviseli a látványomat, akkor rejts el engem a szobádban azokkal a likőrös kancsókkal együtt; ha nem képes rá, akkor menjünk máshová. Azt hallottam, hogy SiZhui és a többiek igencsak jól szórakoznak Wen Ninggel az éjjeli vadászatokon.
Lan WangJi:
- Ühüm.
Wei WuXian:
- De azt is hallottam, hogy a GusuLan Szekta szabályainak létezik egy megújított verziója. Hé, van egyáltalán több hely a Szabályok Falán a hegy előtt a szektád számára...?
Finom szellő támadt, mindkettőjük köpenye hullámzott, akár a forrás vize.
A széllel szembefordulva Wei WuXian Lan WangJi körvonalára bandzsított. Amint keresztbe vetette lábait, döbbenten tapasztalta, hogy valahogy képes kiegyensúlyozni magát még ilyen különös testhelyzetben is Pici Alma házán.
Bár tulajdonképp jelentéktelen dolog volt, mégis úgy festett, mintha valami új és érdekes jelenséget fedezett volna fel. Nem tudta visszatartani magát attól, hogy megossza ezt Lan WangJival is.
- Lan Zhan, nézz rám, nézz csak rám!
Mint korábban, most is mosolyogva szólította, és ő hátra is nézett.
Onnantól fogva soha nem fog elfordulni a tekintete róla.
