XV. Gyengédség

- … Lan Zhan - mormolta hirtelen Wei WuXian.

Kinyúlt és megragadta Lan WangJi egyik köntösujját.

Lan WangJi mindig mellette volt. Azonnal lehajolt és úgy suttogta:

- Itt vagyok.

Wei WuXian még nem ébredt fel teljesen. Szemeit szorosra zárta, de kezei nem engedték el, Úgy tűnt, álmodik, úgy motyogott:

- … Ne... Ne légy mérges...

Lan WangJi meglepettnek látszott. A hangja gyengéd volt.

- Nem vagyok mérges.

Wei WuXian:

- … Ó.

Mikor ezt meghallotta, mintha végre megnyugodott volna, ujjai elernyedtek.

Lan WangJi Wei WuXian mellett ült egy darabig. Amikor látta, hogy ismét nem mozdul, épp fel akart állni, amikor Wei WuXian megragadta a másik kezével, szorosan átfonta a karját és nem engedte.

- Visszamegyek veled, gyorsan, vigyél vissza a szektádhoz! - kiabálta.

Lan WangJi szemei elkerekedtek.

A kiáltás után úgy tűnt, Wei WuXian éberre kiabálta magát. Hosszú szempillái megremegtek, mielőtt lassan kinyitotta a szemeit. Miután látása elmosódottból végre élesre váltott, hirtelen ráébredt, hogy mindkét kezét szorosan Lan WangJi köré fonta, mintha csak szalmaszálba kapaszkodott volna, mintha a víz felszínén úszó deszkát szorítana magához.

Azonnal elengedte, mintha még arrébb is akart volna gurulni. Mozdulata olyan heves volt, hogy megfájdult a seb a hasán. Egy „ah” kiáltás szakadt ki belőle, amint összevonta szemöldökét, végre visszaemlékezve, hogy még mindig sérült volt. Csillagokat látott, Jing Linget, Jiang Chenget, Jiang YanLit, Jiang FengMiant, Yu asszonyt... Sok arc forgott előtte nagy körben.

Lan WangJi lenyomta.

- A seb a hasadon?

Wei WuXian:

- A seb? Az jól van, nem fáj...

Miután Lan WangJi lenyugtatta, felemelte a ruháit. Wei WuXian hasa már megfelelően be volt kötözve. Miután lefejtette róla a kötést, láthatta, hogy a seb begyógyult. Lábáról is eltűnt az átokbélyeg.

Wei WuXian:

- Mennyi ideig pihentem?

Csak mikor meggyőződött róla, hogy sérülései valóban rendben voltak, akkor engedte el Lan WangJi.

- Négy napot.

Jin Ling kardja teljesen keresztülszúrta. A seb mély volt. Az, hogy négy napon belül úgy meggyógyult, hogy még sebhely sem maradt utána, a GusuLan Szekta kiemelkedő orvosi képességeit dícsérte. Wei WuXian megköszönte neki, saját magán gúnyolódva közben.

- Újjászülettem, de valahogy még gyengébb lettem. Még egy egyszerű hasbaszúrást sem tudtam elvinni.

Lan WangJi hangja hűvös volt.

- Senki se tudná lábon elvinni, ha keresztüldöfik a testét.

Wei WuXian:

- Ez nem igaz. Ha ez elmúlt életem teste lenne, még ha fele zsigerem kilógott volna, akkor is vissza tudtam volna szúrni és folytatni a harcot.

Amikor látta, hogy amint felébredt, máris badarságokat hord össze, Lan WangJi megrázta a fejét és elfordult. Wei WuXian azt gondolta, el akar menni.

- Lan Zhan, Lan Zhan! - mondta sietve. - Ne menj. Sületlenségeket beszélek, az én hibám, de ne nézz át rajtam.

Lan WangJi:

- Még attól is félsz, hogy mások átnéznek rajtad?

Wei WuXian:

- Félek, félek.

Nem számított rá, hogy lesz valaki mellette, amikor megsebesült és hosszú idő után végül felébredt.

Lan WangJi derekán két kard függött. Levette Suibiant és odaadta neki.

- A kardod.

Amikor meglátta a kardot, Wei WuXian habozott.

- Köszönöm - válaszolta végül gyorsan.

A markolatnál fogva lassan kihúzta. Egy szempár tükröződött a hófehér pengén. Wei WuXian belebámult a szempárba egy darabig, mielőtt ismét visszatolta Suibiant a hüvelyébe.

- Tényleg lepecsételte magát?

Lan WangJi is megragadta Suibian markolatát. Meghúzta, de egyáltalán nem moccant. Wei WuXian felsóhajtott. Megpaskolta a kardot. Tudtam, hogy Jin GuangYao nem mer dolgokat alap nélkül kitalálni... Szóval tényleg lepecsételte magát. Nekem pedig sikerült valami olyan bámulatos dologba belefutnom, ami egyszer történik meg minden ezer évben. Most már túlvagyunk rajta. A bizonyíték kőkemény. Akárki húzza is ki, annak Wei WuXiannak kell lennie, senki másnak. Még akkor sem tagadhatom le, ha akarnám.

Körülnézett. Tiszta szoba volt. A fény halovány, csak egy papírlámpás világított az egyik sarokban.

- Hol vagyunk? - kérdezte Wei WuXian.

Lan WangJi:

- Felhőzugban.

Wei WuXian:

- Te visszahoztál engem Felhőzugba? Mi van, ha a bátyád rájön?

- Már rájöttem - szólt valaki.

A hang tulajdonosa kisétált a paraván mögül. Fehér köntösében és homlokszalagjával az arca olyan volt, mint a jádekő, de arckifejezése ünnepélyes.

Mivel meg tudott pihenni Felhőzugban anélkül, hogy a LanlingJin Szekta emberei elvitték volna, egyértelmű volt, hogy Lan XiChen nem jelentett fenyegetést a számukra. És azzal a ténnyel együtt, hogy Lan WangJi közvetlenül mellette volt, Wei WuXian érzékei nem fújtak riadót. Hirtelen eszébe jutott valami és megkérdezte:

- Hol van ChiFeng-Zun teste?

Lan XiChen:

- Számos szekta látta saját szemével bátyám testét. Jelenleg HuaiSangnál van. Elküldtem hozzá olyanokat, akikben megbízok, hogy őrizzék.

Wei WuXian bizonyos mértékig megkönnyebbült.

- Jin GuangYao reakciója? - kérdezett ismét.

Lan WangJi:

- Hibátlan.

Wei WuXian tudta, hogy Jin GuangYao mndenképp tökélyre fejlesztette művészetét. Rendben is volt, egészen addig, míg biztosra vehette, hogy nem tud megszabadulni a hulllától.

- Azt mondta, hogy mindenképp a dolgok mélyére fog ásni és mindenkinek magyarázattal szolgál - mondta lassan Lan XiChen. - Most, hogy a Fiatal Wei Mester felébredt, WangJi, nincs itt az ideje, hogy te is magyarázattal szolgálj nekem?

Lan WangJi felállt:

- Bátyám.

Lan XiChen hosszú sóhajt eresztett meg.

- WangJi, mit akarsz, mit mondjak neked?

Lan WangJi:

- Bátyám. ChiFeng-Zun feje tényleg Jin GuangYao birtokában van.

Lan XiChen:

- A saját szemeiddel láttad?

Lan WangJi:

- Ő látta a saját szemeivel.

Lan XiChen:

- Hiszel neki?

Lan WangJi:

- Hiszek.

Habozás nélkül válaszolt. Wei WuXian melegséget érzett szétáradni a mellkasában. Lan XiChen folytatta a faggatózást.

- Mi van Jin GuangYaóval?

Lan WangJi:

- Nem lehet hinni neki.

Lan XiChen felnevetett.

- WangJi, hogyan ítéled meg, kinek kell hinni és kinek nem?

Wei WuXianra nézett.

- Te megbízol a Fiatal Wei Mesterben, én megbízom Jin GuangYaóban. Azt a tényt, hogy bátyám feje a kezében van, egyikünk se látta saját szemével. Csak hisszük, amit egy másik személy mondott az alapján, mennyire ismerjük.

- Azt gondolod, ismered Wei WuXiant, ezért megbízol benne; azt gondolom, ismerem Jin GuangYaót, ezért én is megbízom benne. Te hiszel a saját ítéletedben, akkor nekem nincs megengedve, hogy higgyek a sajátomban?

Wei WuXian megijedt, hogy a testvérek vitatkozni kezdenek rajta.

- Lan Szekta Vezető!

Nem mintha nem tudta volna megérteni Lan XiChent. Nie MingJue szemszögéből figyelve Jin GuangYaót látta minden mesterkedését és nagyratörését. De ha Jin GuangYao mindig csak álcáját mutatta Lan XiChennek, nem volt ok rá, hogy Lan XiChen miért ne hinne fogadott bátyjának, hanem helyette az egyik leghírhedtebb embernek.

Lan XiChen bólintott.

- Fiatal Wei Mester, nem kell aggódnod. Mielőtt az igazságra teljes egészében fény derül, nem fogok egyik rész felé sem hajlani és nem fedem fel a holléted. Vagy különben nem engedtem volna meg WangJinak, hogy a hanshimba (1) hozzon, vagy hogy segítsen a sebesüléseden.
(1) Hanshi: hasonló a jingshihez, jelentése „hideg szoba”.

Wei WuXian:

- Lan Szekta Vezető, hálás vagyok, hogy megadtad nekem ezt a lehetőséget. A tény, hogy ChiFeng-Zun feje Jin GuangYao titokszobájában van, igaz. Nem csak láttam, de más dolgokat is láttam annak köszönhetően, hogy ártalmas energiája hatást gyakorolt rám. Talán ez szolgáltat némi bizonyítékot?

Lan XiChen nyugodtan válaszolt.

- Fiatal Wei Mester, talán valóban láttál néhány dolgot. De nem tudod bizonyítani, hogy azokat Pontytorony titokszobájában láttad.

Wei WuXian:

- Hm. Ez igaz. Akkor mi szólnál ehhez? ChiFeng-Zun halálának közvetlen oka qi eltérés volt, de Lan Szekta Vezető, nem gondolod, hogy az időzítés kissé túlságosan véletlen egybeesés? A kardszellem ténykedése lehet az egyik indok, de gondoltál már rá, hogy más oka is lehet?

 Lan XiChen:

- Mire gondolsz, mi az oka?

Wei WuXian:

- A Világosság Hangja.

Lan XiChen:

- Fiatal Wei Mester, tudod, hogy a Világosság Hangját én személyesen tanítottam meg neki?

Wei WuXian:

- Akkor, Lan Szekta Vezető, meg tudnád hallgatni, van-e valami furcsa a dalban?

Fuvolája közvetlenül az ágy mellett volt. Wei WuXian feltartotta és némi gondolkodás után játszani kezdett rajta. Amikor a dalt befejezte, így szólt:

- Lan Szekta Vezető, tényleg ez a dal, amit Jin GuangYaónak tanítottál?

Lan XiChen:

- Ez az.

Wei WuXian némiképp meglepődött, de fenntartotta lélekjelenlétét.

- Mi a dal címe?

- A dal címe Tisztítás. Képes arra, hogy megtisztítsa a szívet és megacélozza az elmét.

Wei WuXian:

- Tisztítás. Nagyon sok híres zeneművéről hallottam a harcművész világnak. Hogyan lehet, hogy sem címéről, sem dallamáról nincs emlékem?

Lan WangJi:

- A dal titkos. Bonyolult is.

Lan XiChen:

- Pontosan.

Wei WuXian:

- Jin GuangYao maga választotta ezt a darabot?

Lan XiChen:

- Úgy van.

Wei WuXian:

- Tényleg olyan bonyolult? Akkor miért választotta ezt Jin GuangYao valami könnyebb helyett?

Lan XiChen:

- Mert én mondtam neki, hogy bár a Tisztítást nehéz mesterfokon játszani, hatásai kiválóak. A dal valóban bonyolult. Fiatal Wei Mester, te is rosszul játszottad egy részét, nem?

Amikor ezt meghallotta, Wei WuXian érezte, hogy valami a helyére kattan a kirakósjátékban.

- Rosszul játszottam?

Lan WangJi:

- Az egyik részlete rossz volt.

Wei WuXian vigyorgott.

- Nem, nem. Én nem játszottam rosszul. Jin GuangYao játszotta rosszul! Amikor az ártalmas energia megtámadott engem, ez volt az, ahogyan ő játszotta. Garantálom, hogy hiba nélkül ismételtem meg a dalt.

Lan XiChen meglepettnek tűnt.

- Akkor rosszul tanulta meg? Az... lehetetlenség.

Wei WuXian:

- Az valóban lehetetlenség volna. LianFang-Zun nagyon okos. Emlékezőtehetsége kivételesen jó, hogyan emlékezhetne rosszul a dallamra? Valóswzínű, hogy szándékosan történt. Ismét eljátszom. Lan Szekta Vezető, HanGuang-Jun, ezúttal kérlek, figyeljetek alaposan arra a részre, amit „rosszul játszottam”.

Ismét eljátszotta a dalt. A második rész végén Lan WangJi megszólalt:

- Állj.

Lan WangJi.

- Ez volt az a rész.

Wei WuXian elvette a fuvolát az ajkaitól.

- Tényleg ez az a rész? De számomra egyáltalán nem különbözik.

Lan XiChen:

- Valóban nem hangzik különbözőnek. De egészen bizonyosan nem része a Tisztításnak.

Mintha csak szokványos hiba lett volna, olyan zökkenőmentesen illeszkedett az eredeti dal más részeihez. A dallamot valaki szándékosan megcsiszolta, mielőtt beleillesztete. És ez az ismeretlen dallam, mely nem része a Tisztításnak, de bele volt vegyítve, volt feltehetőleg a kulcsa Nie MingJue halálának.

Miután gondolkodott egy kicsit, Lan XiChen megszólalt:

- Kövessetek.

Amikor kiléptek a házból, Wei WuXian némiképp meglepődött.

Egy elszigetelt kis kunyhóban voltak Felhőzug egy rejtett sarkában. A Lan Szekta rezidenciája a hegyek közt állt. Határait végtelen fenyves szegélyezte. A növényzet legtöbbjét fák és fű alkotta. Nem mintha nem lettek volna virágok, de azok a virágok többnyire tiszták voltak, elegáns fajok, mint magnólia, gardénia és fehér krizantém, és még ezeket is csak ritkán lehetett megpillanatani, csak díszül szolgáltak. De a ház előtti területet lila tárnicsok lepték el. Bimbóik kicsik voltak, míg színük ragyogó, bárki elhaladt mellettük, megkedvelte őket. A fényben finoman ragyogni látszottak, olyan gyönyörűen, akár egy álom, egy illúzió.

Wei WuXian tudta, hogy ez a hely mindenképp különbözött a többi résztől. De csak futólag tudott rá pillantást vetni. Máris elmúlt kilenc. Felhőzugban a legtöbb ember már lepihent. Kivételesen nagy csend volt. Egyetlen ember sem keresztezte útjukat, amikor Lan XiChen a Könyvtár Pavilon felé vezette őket.

Felhőzug egyszer tűz martalékává vált. A Könyvtár Pavilon már nem ugyanaz volt, mint régen. De miután újjáépítették, belső felépítése semmiben nem különbözött korábbi másától. Még egy másik magnóliafát is ültettek a pavilon elé. Miután mindhárman beléptek, Wei WuXian gyanút fogott.

- Lan Szekta Vezető, meg tudjuk itt találni a dallam forrását?

Lan XiChen:

- Nem itt.

Elsétált néhány sornyi könyv előtt, lehajolt és felfordította az egyik gyékényt a földön, mielőtt kiemelt onnan egy fapallót.

- De itt igen.

A fapalló alatt titkos ajtó volt.

Lan WangJi:

- A tiltott könyvek szobája.

Az ajtó alatt nagyjából ötven lépésnyi lépcsősor volt. Egyesével lelépdeltek rajta. Wei WuXian szemei elé tágas, száraz levegőjű, föld alatti kőszoba tárult. Lépéseik hangja üresen visszhangzott. Könyvespolcok sorakoztak a szobában. Elszórtan könyvek nyugodtak a polcokon. Fedelüket por lepte, mintha hosszú idő óta senki sem lapozta volna át őket.

Lan XiChen az egyik könyvespolchoz vezette őket.

- Ebben a részlegben található mindenféle furcsa dalt tartalmazó könyv.

A szobában volt egy íróasztal és azon egyetlen papírlámpás. Lan WangJi elvett a polcról egy íróecsetet és papírt, melyet évek óta nem használtak. Emlékezetből háromszor lejegyezte a dallam kottáját. Hárman körülülték az asztalt és munkához láttak. Mindannyian néhány tucat könyvért voltak felelősek. Összehasonlították a dallamot a könyvekben feljegyzettekkel, könyvről könyvre, oldalról oldalra, keresvén a részt, ami összeillett.

Négy óra telt el azonban és egyikük sem talált olyan dallamot, mely megegyezett volna vele. Ez azt jelentette, hogy nem lelték meg a forrását.

Wei WuXian olyan gyorsan ellenőrizte a hangjegyeket, amennyire csak tudta, miközben azt gondolta magában: talán még a Lan Szekta tiltott könyvekkel teli szobájának dal részlege sem tartalmazza ezt a dallamot? Ha még a Lan Szekta sem gyűjtötte be, máshol sem lesz meg. Lehetséges, hogy Jin GuangYao maga komponált ilyen figyelemreméltó dalt? Ha igen, az nagyon fájdalmas lenne. Az egyetlen módja annak, hogy igazoljuk, hogy valami gond van a dallal, az lenne, hogy valaki hónapokig hallgatja kísérletképpen. De még ha okos is, sosem kapott szilárd alapokat. Nem lehet annyira okos, hogy képes legyen megírni...
Wei WuXian rámeredt egy darabig a szorosan festett hangjegyekre. Szeme fáradni látszott. Még mindig hátravolt neki néhány könyv, ezért elhatározta, hogy kicsit később folytatja az átnézést. Lan WangJi már befejezte azt a kupacot, amiért ő volt felelős. Csendben átvette azokat a könyveket, melyeket Wei WuXian meghagyott, és folytatta átlapozásukat. Lan XiChen felemelte a szemeit. A jelenetet figyelve úgy tűnt, visszafogja magát, hogy mondjon valamit.

Hirtelen Lan WangJi megszólalt:

- Ez az.

A kezükbe adta a könyvet. Wei WuXian azonnal felélénkült. Komoly arccal végignézte az oldalakat, ahol Lan WangJi kinyitotta a könyvet, összehasonlítva a kezében lévő kottával.

- Ez egyáltalán nem olyan.

Lan WangJi felállt és leült mellé, rámutatott, hogy lássa.

- Nézd meg ezt a két oldalt.

Fejeik szorosan egymás mellett voltak, Lan WangJi hangja épp a füle mellett szólt, mélyen és delejesen. Wei WuXian keze enyhén megreszketett. A könyv majdnem kihullott belőle. Végül megacélozta magát és kényszerítette szemeit, hogy elszakadjanak Lan WangJi hosszú, fehér ujjaitól. A kották összehasonlítására koncentrált.

- Ó, ez a két oldal.

Első pillantásra semmi furcsa nem látszott a kottafüzeten. De azok, akik járatosak voltak a zenében, kis odafigyeléssel meg tudták mondani, hogy az oldalon, mely nyitva állt, az előző oldal dallama nem kapcsolódott a későbbi oldaléhoz.

Wei WuXian felvette a fuvoláját és lejátszotta a részt a kotta szerint. Amint várta, a dallam két része nem kapcsolódott egymáshoz. Az első oldal dallamának fele nem ugyanaz volt, mint a második oldalon található dallam.

A két oldal közül hiányzott egy. Kitépték, óvatosan, titokban.

Az, aki kitépte az oldalt, nagy gondot fordított rá. Egyetlen nyoma sem maradt a lapok közt, ezért nehéz volt felfedezni. Wei WuXian megfordította a könyvet. A sötétkét borítón három jelből álló cím állt.

Wei WuXian:

- A Zűrzavar Gyűjteménye? Miféle könyv ez? A benne lévő dalok kicsit különösen hangzanak.

Lan WangJi:

- Egy dalgyűjtemény Dongyingból(2).
(2) Japán

Wei WuXian:

- Dongyingból? Akkor ezért hangzott a dallam kissé másképp, mint a többi itt található.

Lan XiChen arckifejezése nehezen értelmezhető volt.

- … A legenda szerint A Zűrzavar Gyűjteménye sötét dalok kollekciója, melyet az egyik GusuLan harcművész gyűjtött össze azokban az években, amikor hajózott és Dongyingba érkezett. Ha mágikus energiával telítve játssza el valaki a könyvben található dalokat, képes vele ártani másoknak, elgyengítheti a testet, ingerelheti az elmét, felzaklathatja a lelket, eltompíthatja az érzékeket... Azok, akik hatalmas mágikus energiát birtokolnak, pusztán hét hangjegy lejátszásával kiolthatják mások életét.

Wei WuXian az asztalra csapott.

- Ez az!

Olyan boldog volt, hogy amikor az asztalra ütött, majdnem leverte a rajta található papírlámpást. Lan WangJi épp időben kapta el.

- Lan Szekta Vezető - mondta Wei WuXian, - a Zűrzavar Gyűjteményében van-e olyan, mely megzavarhatja egy személy nyugalmát, mely felingerli, összezavarja, erőszakossá és könnyen feldühíthetővé teszi?

Lan XiChen:

- Kell lennie.

Wei WuXian:

– Jin GuangYao mágikus energiája nem nagy. Nem lett volna képes bárki életét kioltani mindössze hát hangjeggyel. És ilyen módon végezve vele amúgy is túl nyilvánvaló lett volna. Bizonyosan nem választott egy ennyire erőteljes dalt. De ha annak indokán, hogy a Tisztaság Hangját játssza ChiFeng-Zunnak, hogy lenyugtassa vérmérsékletét és ezt három hónapon át folytatja, a dal működhetne úgy, mint valami lassú méreg, hogy végül oka legyen ChiFeng-Zun kitörésének?

Lan XiChen:

- … Igen.

Wei WuXian:

- Akkor az okfejtés nagyon is ésszerű. A kitépett kotta, mely nem része a Tisztításnak, a Zűrzavar Gyűjteményének hiányzó oldalán állt. A Zűrzavar Gyűjteményében feljegyzett összes dongyingi dal összetett és nehéz mesterfokon eljátszani. Nem volt ideje arra, hogy a tiltott szobában lemásolta, ezért csak kitépni tudta - nem, ez nem lesz így jó. Jin GuangYao képes arra, hogy egyszer ránéz valamire és soha többé nem felejti el. Nem azért tépte ki a lapot, mert nem tudta emlékezetébe vésni, hanem hogy ne maradjon utána bizonyíték. Hogy megbizonyosodjon róla, még ha egyszer napvilágra kerül is a dolog vagy rajtakapják, senki se tudja megtalálni a dallam forrását.

- Mindent kivételes óvatossággal végzett el. Előtted nyilvánvalóan a Tisztítás helyes változatát játszotta. ChiFeng-Zun nem érzett túlságosan nagy szenvedélyt a művészetek iránt. Hallotta már téged korábban a Tisztítást játszani, Lan Szekta Vezető, és ismerte a dallamát úgy általánosságban. Ezért Jin GuangYao nem merte egyenesen a sötét dalt eljátszani neki, hanem nagy munka árán összekombinálta a két, különböző stílusú, ellentétes hatású dalt. És jól összevegyítette őket. Úgy hangzanak, mintha ugyanazok volnának. Zenei tehetsége valóban kivételes. Úgy gondolom, hogy nagyon kevés mágikus erőt használt a Tisztítás részeknél, és csak a Zűrzavar Gyűjteményének részébe fektetett energiát. Végül is ChiFeng-Zun nem volt járatos a harcművészetnek e módszerében, így természetesen nem jött rá, hogy Jin GuangYao kicserélte az egyik részt egy sötét, életet kioltó dallamra!

Némi csend után Lan XiChen suttogott:

- … Bár gyakran látogatta Felhőzugot, sosem beszéltem neki a Lan Szekta Könyvtár Pavilonjában található tiltott kamráról.

Wei WuXian:

- Lan Szekta Vezető, elnézésed kérem az egyenességért, de a Naplemente Hadjárat során Jin GuangYao kém volt a QishanWen Szekta Éjtelen Városában, mi több, nagyon jó kém. Még Wen RuoHan titkos kamráját is meglelte, beosont anélkül, hogy bárki észrevette volna, eszébe véste az összes térképet és tekercset, majd emlékezetből az egész információt leírta és elküldte Pontytoronyba. Az ő számára a Lan Szekta Könyvtár Pavilonjának tiltott szobába... igazán semmiség.

Lan XiChen a kezébe vett egy kottával teleírt papírdarabot. Egy ideig meredten nézte.

- Találni fogok módot arra, hogy kipróbáljam ezt a kottát.

Lan WangJi:

- Bátyám?

Lan XiChen:

- Amikor a bátyám elhunyt, a Temetőbuckák ostroma már véget ért és a Fiatal Wei Mester nem volt többé ezen a világon. Ha a próba után kiderül, hogy a kotta ezen része tényleg képes megzavarni az elmét és mindez nem puszta kitaláció, én...

Wei WuXian:

- ZeWu-Jun, a kotta kipróbálása élő embereken beleütközhet a GusuLan Szekta szabályaiba.

Lan XiChen:

- Magamon fogom kipróbálni.

Az, hogy a GusuLan Szekta vezetőjeként hogyan mondhatott egy ilyen, szinte nevetséges dolgot, azt jelentette, hogy szíve keservesen gyötrődött. Lan WangJi kissé megemelte a hangját.

- Bátyám!

Lan XiChen a kezébe támasztotta állát. Hangja halk volt, mintha valamit megpróbált volna visszatartani.

- WangJi, az a Jin GuanYao, amit én ismerek, teljesen különbözik attól a változattól, amit te ismersz, és attól, amit az egész világ ismer! Mindezen évek alatt az én szememben ő mindig... tűrte a szenvedést, törődött minden emberrel, mindenkit tisztelettel kezelt. Mindig hittem kétségek nélkül, hogy a bírálat, melyet másoktól kapott, csak félreértésekből eredt, és hogy én tudom, milyen ő valójában. Most azt akarod, hogy higgyem el egyszer csak, hogy minden színlelés körülötte, hogy eltervezte egyik fogadott testvérének halálát, hogy én is tervének része voltam és még segítettem is neki... Meg tudnál engedni nekem némi körültekintést, mielőtt meghozom a döntésemet?

Lan XiChen tanította meg Jin GuangYaónak a Világosság Hangját, szeme előtt tartva a nézeteltérést Jin GuangYao és Nie MingJue között, remélve, hogy majd újra olyanok lesznek egymással, mint azelőtt. Ő kérte Jin GuangYaót, hogy segítsen megnyugtatni Nie MingJuét az ő helyében. Ki tudta volna, hogy kedvessége teret enged Jin GuangYao kegyetlenségének? Hogyan képes most arcát megtartani?

Egyikük sem mondott semmit. Miután kisétáltak a Könyvtár Pavilonból, Lan WangJi végül megszólalt.

- Megyek és meglátogatom nagybátyánkat.

Miután hosszú ideig hallgatott, Lan XiChen is megszólalt.

- Én visszakísérem a Fiatal Wei Mestert. Utána odajöhetsz.

Wei WuXiant vezetve lassan sétált egy darabig Felhőzug fehér kavicsos útjain, mielőtt visszatértek az elszigetelt, tárnicsoktól körülölelt kunyhóhoz a hegyek mélyén. Wei WuXian megállt az ajtó előtt.

- Tudja Lan úr, hogy HanGuang-Jun...

Lan XiChen:

- A nagybátyánk épp csak magához tért. Azt mondtam mindenkinek, ne mondjon neki semmi szükségtelent.

Ha Lan QiRen tudta volna mindazokat, amiket Lan WangJi tett vele együtt a Pontytoronyban, minden bizonnyal annyira feldühödött volna, hogy elájul rögvest azután, hogy magához tért. Wei WuXian:

- Köszönet az Idősebb Lannak mindazon munkáért, amit végzett.

Lan XiChen:

- Nagybátyám valóban nagyon sokat dolgozott.

Hirtelen másra fordította a szót.

- Fiatal Wei Mester, tudod, miért épült ez a ház?

Wei WuXian:

- ZeWu-Jun, miért gondolod, hogy tudom?

Lan XiChen rápillantott.

- Ez az, ahol az anyám élt régen Felhőzugon belül.

Lan XiChen anyja Lan WangJi anyja is volt. Wei WuXian ezt egy kicsit különösnek találta. Minden GusuLan Szekta vezetőjének a rezidenciáját hanshi névvel illették, mely egészen biztosan nem ezt a kis házat takarta, Felhőzug egyik sarkába rejtve. Talán Lan WangJi szülei ugyanúgy össze nem illő, de előre elrendezett házasságban éltek, mint Jiang FengMian és Yu asszony, és ezért laktak külön?

Bármennyit is gondolkodott valaki rajta, nem lehetett semmilyen pozitív indoka annak, hogy a szekta vezető nem élt együtt a feleségével. És a szóbeszéd szerint az előző szekta vezető, QingHeng-Jun fizikailag meglehetősen gyenge volt. Ideje nagy részét pihenéssel töltötte és nem volt illő számára, hogy másokkal találkozzon. Az emberek először is alig tudtak róla valamit. A hátuk mögött az összes többi szekta azt találgatta, vajon „betegsége” valami szégyenletes volt-e, mint egy sebhely az arcán, vagy esetleg megnyomorodott. És így Wei WuXian nem faggatózott róla, hanem csendben maradt, várta, hogy Lan XiChen magyarázatot adjon.

Lan XiChen:

- Fiatal Wei Mester, tudnod kell, hogy az apám általában magányosan elvonulva meditált és nem gyakran lépett kapcsolatba a világ többi részével. Mindezen évek alatt nagybátyám szinte teljesen egyedül viselte gondját a GusuLan Szektának.

Wei WuXian:

- Ezt tudom.

Lan XiChen leeresztette kezeit. Azt a kezét, melyben Liebinget tartotta, ruhaujjába rejtette. Lassan beszélt.

- Az ok, amiért az apám magányos meditációba vonult, az anyám volt. Ez a hely, az élők lakrészeihez viszonyítva... sokkal inkább börtön volt.

Wei WuXian meglepődött.

ZeWu-Jun és HanGuang-Jun apja, QingHeng-Jun híres harcművész volt. Már fiatalon nevet szerzett magának és szép jövő várt rá. Húszévesen azonban hirtelen visszavonult és bejelentette, hogy megházasodik. A világgal is megszűnt törődni. Bár meditációba való elvonulásnak nevezték, sokkal inkább nyugalmazás volt. Az emberek számos lehetséges indokot hoztak fel, de egyikről sem bizonyosodott be, igaz-e vagy sem.

Lan XiChen lehajolt a tárnicsfürtök közé. Gyengéden simokatta a kecses, finom szirmokat.

- Amikor az apám fiatal volt, mikor egyszer visszatért az éjjeli vadászatról, meglátta az anyámat Gus város mellett. - Mosolygott. - Úgy hallottam, szerelem volt első látásra.

Wei WuXian is vigyorgott.

- A fiatalok gyakran érzelgősek.

Lan XiChen folytatta:

- A nő azonban nem törődött vele ennyire. Hovatovább, apám egyik tanítóját is megölte.

Ez minden képzeletet felülmúlt. Bár Wei WuXian tudta, hogy udvariatlanság lenne túl sok kérdést feltennie, amikor eszébe idézte, hogy Lan WangJi szüleiről van szó, úgy érezte, meg kell kérdeznie.

- Miért?!

Lan XiChen:

- Nem tudom. De feltételezem, hogy valamiféle sérelem állhatott mögötte.

Wei WuXian nem faggatta erről tovább és elnyomta magában a kíváncsiságot.

- És... mi történt ezután?

- És azután - magyarázta Lan XiChen, - amikor az apám ezt meghallotta, természetesen nagy fájdalom fogta el. De nem számított, mennyire gyötrődött, mégis titokban a szektájába vitte a nőt. Figyelmen kívül hagyva a szekta helytelenítését letérdelt vele Mennyek és Föld előtt (3) egyetlen hang nélkül, és mindenkinek elmondta a szektán belül, hogy ő lesz a felesége élete hátralevő részében. Bárkinek, aki bántani meri, először rajta kell átjutnia.

Wei WuXian szemei kitágultak.

Lan XiChen folytatta.

- Miután a ceremónia véget ért, apám talált egy házat és elzárta benne az anyámat. Talált egy másik házat és ő maga oda zárkózott be. Meditációba való elvonulásnak nevezték, de valójában vezeklés volt.

Kis szünet után ismét megszólalt.

- Fiatal Wei Mester, megérted, miért tett ilyet?

Wei WuXian egy percnyi csend után válaszolt:

- Sem megbocsátani nem tudott annak, aki tanítóját megölte, sem nem tudta végignézni a halálát annak az asszonynak, akit szeretett. Csak feleségül tudta venni, hogy megvédje az életét és kényszerítette saját magát, hogy ne lássa többé.

Lan XiChen:

- Gondolod, hogy helyes volt?

Wei WuXian:

- Nem tudom.

Lan XiChen némiképp elveszettnek látszott.

- Akkor mit gondolsz, mi lett volna helyes?

Wei WuXian:

- Nem tudom.

- Mondhatják, hogy az apám anélkül tette mindezt, hogy semmi mással nem törődött volna - suttogta Lan XiChen kisvártatva. - A szekta összes elöljárója dühöngött, de mind látták őt felnőni. Nem tudtak semmit tenni azon kívül, hogy őrizték a titkot, azt mondták a külvilágnak, hogy a GusuLan Szekta vezetőjének felesége kimondhatatlan betegséggel küszködik és nem láthatja senki. Miután WangJi és én megszülettem, azonnal más emberek vettek minket gondjaikba. Amikor idősebbek lettünk, a nagybátyánk kezei alá kerültünk, hogy tanuljunk.

- A nagybátyám... először is, mindig nyílt természete volt. Azért, mert az anyám miatt az apám tönkretette a saját életét, elkezdte még jobban gyűlölni mindazokat, akik helytelenül viselkednek. Egész szívét WangJi és az én tanításomba fektette. Kivételesen szigorú is volt. Minden hónapban csak egyszer látogathattuk meg anyát, ebben a kunyhóban.

Két kisgyerek, akik minden nap csak rideg nagybátyjukkal találkoztak, a szigorú oktatással, és könyvek hegyeivel. Nem számított, mennyire fáradtak voltak, ki kellett egyenesíteniük zsenge hátukat, hogy a szekta legkiválóbb növendékei legyenek, mások szemében a követendő példa. Nem bolondozhattak apjuk karján, nem kényeztethette őket anyjuk.

Pedig semmit nem követtek el.

Lan XiChen:

- Minden alkalommal, amikor WangJi és én meglátogattuk anyát, egyszer sem panaszkodott, milyen unalmas élete volt bezárva, hogy egy lépést sem tehetett odakint. Soha nem kérdezett a tanulmányainkról sem. Különösen WangJit szerette ugratni, de WangJi olyan, hogy minél jobban ugratod, annál kevésbé hajlandó beszélni, a legrosszabb arckifejezést ölti fel. Gyerekkora óta ilyen volt. Azonban - és felnevetett, - még ha WangJi sosem mondta is, tudtam, hogy minden hónapban sóvárogva várja a napot, amikor anyát láthatja. Ilyen volt ő is és én is.

Wei WuXian elképzelte a fiatal Lan WangJit anyja ölelő karjaiban, ahogyan hószín kicsi orcáit rózsaszín pír tölti el. Ő is felnevetett. De mielőtt mosolya elhalványult volna, Lan XiChen folytatta:

- De egy napon a nagybátyánk váratlanul azt mondta, hogy nem szükséges többé idejönnünk.

- Anya elment.

Wei WuXian hangja puhán csengett.

- Hány éves volt akkor Lan Zhan?

Lan XiChen:

- Hat.

Folytatta:

- Még túl fiatal volt ahhoz, hogy megértse, mit jelent az, hogy „elment”. Nem számított, mennyit vigasztalták a többiek, mennyit szidta a bácsi, minden egyes hónapban visszatért ide, leült a folyosón, és várta, hogy valaki ajtót nyisson neki. Amikor idősebb lett, megértette, hogy anya nem jön vissza többé, hogy senki nem nyit neki ajtót, de továbbra is eljött.

Lan XiChen felállt. Sötét tekintete Wei WuXianéba mélyedt.

- WangJi mindig ilyen makacs volt gyerekkora óta.

A levelek megzizzentek és a tárnicsvirágok meghajlottak a szélben, illatuk felszállt. Wei WuXian szemei a kunyhó fa folyosójára tévedtek. Szinte látta a homlokszalagot viselő, apró gyereket illendő módon térdepelni a kunyhó előtt, csendesen várakozva, hogy kinyíljon az ajtó.

- Lan asszony bizonyára nagyon gyengéd nő volt - mondta.

Lan XiChen:

- Az emlékeiben anya valóban ilyen volt. Nem tudom, miért követett el akkor ilyen dolgot. És igazából én...

Mély levegőt vett, mielőtt bevallotta.

- Nem is akarom tudni.

Néhány percnyi csend után Lan XiChen behunyta a szemeit. Elővette Liebinget. Az éjszakai szellő hirtelen szárnyára kapta a xiao zokogó hangját. A dallam mély volt, akár egy sóhaj.

Wei WuXian már hallotta Lan XiChenget korábban Liebingen játszani. Csengése olyan volt, mint Lan XiChen maga, melegszívű volt és kecses, mint a szellő és a tavaszi zápor. De most, bár technikája ugyanolyan kiváló volt, mint máskor, a dallam különös, vegyes érzelmeket keltett.

Az éjszakai szél feltámadt. Lan XiChen haja és homlokszalagja máris kissé rendezetlenné vált. De a GusuLan Szekta vezetője, ki mindig magasra tartotta kinézetét, most nem törődött vele. Csak azután engedte le Liebinget, hogy a dal véget ért.

- A zene tiltott éjjel Felhőzugban. Ma sok szempontból túl messzire mentem. Bocsáss meg nekem, Fiatal Wei Mester.

- Hogyhogy? ZeWu-Jun, elfeledted, hogy a személy, aki előtted áll, az aki messze a legtöbb szabályt szegte meg...

Lan XiChen mosolygott.

- A GusuLan Szekta sosem fedte fel kívülállónak WangJi és az én múltamat. Nem kellett volna elmondanom neked. Ma éjjel hirtelen késztetést éreztem, hogy könnyítsek a terheimen, a pillanattól sarkallva.

Wei WuXian:

- Nem az a fajta ember vagyok, aki túl sokat beszél. Ne aggódj, ZeWu-Jun.

Lan XiChen:

- Ennek ellenére feltételezem, hogy WangJi amúgy sem rejt el semmit előled.

Wei WuXian:

- Ha nem kíván valamiről beszélni, én nem fogom kérdezni.

Lan XiChen:

- De WangJi személyiségét tekintve, hogyan mondhatna el bármit, ha nem kérdezed? Vannak olyan dolgok, amiket még akkor sem mondd el, ha kérdezed.

Wei WuXian épp ismét meg akart szólalni, amikor lépéseket hallott a háta mögül. Megfordult és Lan WangJit látta közeledni, holdfényben fürödve. Jobb kezében két kerek, vörös fedeles kancsót tartott. Wei WuXian szemei felgyúltak.

- HanGuang-Jun, te igazán mindenre gondolsz!

Lan WangJi közelebb ért és kezébe nyomta a Császár Mosolyait. Kancsókkal a karján Wei WuXian bement a házba. A háta mögött Lan WangJi megcsóválta a fejét, bár pillantása lágyabb volt, mint valaha. Lan XiChen rápillantott.

- A szobádból hoztad őket?

Lan WangJi biccentett.

Lan XiChen:

- A legjobb, ha … nem iszol megint. Légy óvatos, hogy ne történjen megint az, mint akkor.

A szemei a ruhájára vándoroltak, a pontra Lan WangJi kulcscsontjai alatt. Lan WangJi is lepillantott mellkasa közepére.

- Nem fog megint előfordulni.

Lan XiChen megeresztett egy kényszeredett mosolyt. Utána felsóhajtott.

Miután Lan XiChen elment, Lan WangJi besétált a házba és gyengéden becsukta az ajtót maga mögött. Wei WuXian leemente a kancsók fedelét, miközben Lan Annak, a GusuLan Szekta alapítójának és QingHeng-Junnak a történeteire gondolt. A GusuLan Szekta igazán különös. Bár az alapító egy szerzetes volt és stílusa olyannyira ortodox, mégis... annyi romantikust nevel ki.

Erre gondolva önkéntelenül is a GusuLan Szekta másik leszármazottjára pillantott a szobában.

Lan WangJi egy könyvet olvasott lehajtott fejjel. Az íróasztal sarkán papír lampion világított. A tűz puha fényében arca még inkább olyan volt, mint egy darab finom jádekő. Még közömbös arckifejezése és világos szeme is egy árnyalattal melegebben fénylett. Olyan gyönyörű volt, hogy szinte valószínűtlennek látszott. A pillanattól varázsa elbűvölte Wei WuXiant. Önkéntelenül is közelebb húzódott.

Lan WangJi felnézett és megkérdezte:

- Mi van?

Wei WuXian azonnal visszatért magához.

- Semmi. A könyvjelződ igazán nagyon csinos.

Lan WangJi könyvjelzője egy világos árnyalatú, szárított virág volt. Gondosan tárolta, színe éppoly élénk volt, mint frissen. A szirmok és az erek olyan törékenynek látszottak, mintha élt volna. A lapok közé téve finom illatot árasztott. Wei WuXian felvette a könyvjelzőt és megkérdezte:

- Bazsarózsa?

Lan WangJi:

- Ühüm.

Wei WuXian eljátszadozott a könyvjelzővel a kezében, mielőtt visszaadta volna neki.

- A bátyádat nagy megrázkódtatás érte.

Lan WangJi óvatosan visszahelyezte a szárított rózsát a könyvbe. Becsukta.

- Most, hogy bizonyítékot talált, nem fogja eltűrni tovább.

Wei WuXian:

- Persze. Végülis a te bátyád.

Nem számított, milyen közeli kapcsolatban állt egymással Lan XiChen és Jin GuangYao, még mindig a GusuLan Szekta tagja volt és megvoltak a maga alapelvei.

Wei WuWian megbontotta az egyik kancsót. A múltkori alkalom előtt, amikor Lan Zhan részeg volt, becsületesen azt válaszolta, hogy soha nem ivott bele a Császár Mosolyába a szobájában. Akkor miért rejtette el a kancsókat? Nem tartogathatta őket csak nekem, ugye? Egy kicsit szégyentelen, ha így gondoljuk. Erről beszélve, bocsánatot kellene kérnem az egész dologért a homlokszalaggal? Végül is már annyiszor szórakoztam vele. Mi van, ha annyira zavarba jön, hogy megőrül és kirúg engem innen? Teljesen mindegy, mennyir bolondoztam és mégsem dühödött fel egyáltalán, világos, hogy önuralma egyre jobb és jobb lesz. Biztos vagyok benne, hogy még akkor sem lenne mérges, ha tovább bolondoznék egy kicsit. Nem, nem fogom megkérdezni. Mi lenne, ha csak tettetném, hogy nem tudom, mit jelent a homlokszalag? Akkor következő alkalommal megint széndékosan levehetném. Ha feldühödik, ártatlannak tettetem magam és azt mondom, nem tudtam. A tudatlanság nem bűn...

Wei WuXian meglehetősen elégedett volt magával.

- Mi történt? - kérdezte Lan WangJi.

Komoly kifejezéssel az arcán felé fordult.

- Semmi. Csak jó hangulatban vagyok. - Oda sem figyelve kinyitotta a kancsót, felvette és egy jó nagyot kortyolt belőle, mielőtt hirtelen egy pfffttel kiköpte volna.

Lan WangJi egyszeriben letette a könyvet.

- És most mi történt?

Wei WuXian integetett.

- Semmi! Semmi, semmi!

Miközben ezt mondta, visszatette a kancsót oda, ahol volt, és egy másikat vett fel lehangolt arccal.

A múltkor, amikor lecsapott egy kancsóra, utána szándékosan vizet töltött bele, hogy meglepje vele Lan WangJit, ha valaha is beleiszik. De nem tudta, hogy ennyire balszerencsés. A két kancsó, melyet Lan WangJi hozott, épp a tiszta vizet tartalmazta, és ő maga ivott bele.

Még amikor visszatért is, ahányszor ugratni akarta Lan WangJit, mindig úgy végződött, hogy saját magát lőtte lábon. Egyszerűen nem értette!

Később Wei WuXian elaludt. Egészen kora reggelig pihent, amikor hirtelen felébredt. Egy borzongással megmozdult és felnézett. Lan WangJi még mindig fel volt öltözve, kardja a hátán. Amint visszahúzta kezét, melyet Wei WuXian vállára helyezett, egy fehér tárgyra meredt a tenyere közepén.

- Hívatlan vendégünk van.

Wei WuXian leguggolt, hogy lássa. A tárgy a GusuLan Szekta jáde belépőkártyája volt. Emlékezett rá, hogy Lan WangJi kártyája igen magas szintű, képes arra, hogy riadóztassa őt, ha bárki más áthatolt a GusuLan Szekta határain.

De évtizedek óta senki nem mert behatolni Felhőzugba. Wei WuXian leugrott az ágyról. Felfedezte, hogy felső köntösét valaki levette róla, amíg aludt. Magára öltötte, miközben beszélt.

- Ki az?

Lan WangJi megrázta a fejét és intett Wei WuXiannak, hogy kövesse. Ketten addig osontak, míg egy dús bambusz övezte rezidenciához értek. Fény szivárgott a papírablakok mögül. Wei WuXian megnézte a táblát az udvaron.

- A hanshi?

Amint várták, Lan XiChen egyenes derékkal ült a szobában. Amikor látta, hogy ketten belépnek, egyáltalán nem látszott meglepettnek. Egy pillantást váltott Lan WangJival és mindketten megértették. Lan WangJi a paraván mögé vezette Wei WuXiant, ott letelepedtek.

Kisvártatva a hanshi bambuszfüggönyei félrehúzódtak. Puha léptek zaja hallatszott a szobában. Úgy tűnt, a személy leül Lan XiChennel szemben.

Néhány pillanat múlva jádekövek koccantak egymáshoz. Úgy hangzott, mintha valaki letett volna valamit az asztalra és odébb tolja.

Az első, aki megszólalt, Lan XiChen volt:

- Mit jelent ez?

Valaki más válaszolt:

- Visszadom neked, bátyám.

Jin GuangYao volt.

Lan XiChen:

- De már neked adtam.

Jin GuangYao:

- A belépőkártya mindig működött korábban. Most, hogy már nem, ideje visszaadni jogos tulajdonosának.

Wei WuXian most már értette. Mivel ZeWu-Jun és LianFang-Zun jó kapcsolatot ápolt egymással, Lan XiChen egy belépőkártyát is adott Jin GuangYaónak, hogy szabadon látogathassa. Az elmúlt néhány napban azonban valószínűleg vagy felülírta Felhőzug határainak szabályait, vagy visszavonta Jin GuangYao belépőkártyájának engedélyét. Amikor Jin GuangYao látogatóba érkezett, nem kapott engedélyt a belépésre és ezért önként visszaszolgáltatta a kártyát.

Miként Lan WangJi, Lan XiChen sem tudta, hogyan kellene beleegyezést színlelnie. Jin GuangYao nem erőltette tovább, Lan XiChen pedig semmit se mondott. Egy perccel később megszólalt:

- Miért jöttél?

Jin GuangYao:

- Még mindig nincs semmi hírünk HanGuang-Junről és a YiLing Pátriárkáról. Nem engedtem, hogy bárki át akarja kutatni Felhőzugot, és sok szekta máris kétségek közt hányódik, számos tiltakozásnak adnak hangot. Bátyám, bármi is az, ami működik neked, de a legjobb lenne számodra, ha megnyitnád az ajtóid két órára. Akkor meg tudom győzni az embereket és kezelni tudom a helyzetet.

Wei WuXian gondolta, hogy kutatást követelni érkezett ide. Nem várta, hogy Jin GuangYao ilyesmit mondjon, mintha egyáltalán nem érdekelné, hogy kiderítse, hová lett a YiLing Pátriárka. Nem tehetett róla, mégis némiképp meglepődött. A paraván másik oldalán Jin GuangYao folytatta:

- Bátyám, mi a baj?

Lan XiChen:

- Semmi.

Jin GuangYao:

- Ha WangJi miatt aggódsz, kérlek, nyugodj meg. HanGuang-Jun jelleme egyenes és őszinte. Minden szekta így vélekedett róla az évek során. Bizonyára csak azért tette ezt, mert valamiképp hazudtak neki. Emellett semmi megbocsáthatatlant nem tett. Minden rendben lesz, feltéve, hogy megmagyarázza, mikor eljön az ideje. Nem engedem meg senkinek, hogy pletykákat kezdjen terjeszteni.

Lan XiChen:

- Mikor eljön az ideje? Mikor lesz az?

Jin GuangYao:

- Miután kipucoltuk a Temetőbuckákat.

Wei WuXian megdermedt a meglepetéstől.

Lan XiChen:

- A Temetőbuckákat?

Jin GuangYao:

- A Pontytoronynál folyt harc napja óta különös dolgok történnek Moling, Lanling és Yunmeng körzeteiben. Sírokat pusztítanak el és hulláknak vész nyoma. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy nagy csoportokban élőholttak közelednek YiLing felé. Feltehetőleg a Temetőbuckákhoz mennek.

Lan XiChen:

- Mi lehet ez?

Jin GuangYao:

- Nem tudom. Azt feltételezik, hogy Wei WuXian felvetett valami sötét varázskört vagy a Tigris Amulettet használta.

Lan XiChen:

- A Pontytoronyban megsebesítette Jin Ling. Tényleg képes lenne ilyen dolgokba vágni?

Jin GuangYao:

- Bátyám, amikor Jiang Szekta Vezetővel harcolt, amikor Wei WuXian elárulta a YunmengJiang Szektát, mennyire súlyosan sebesült meg? Nem tért-e mégis vissza és parancsolta harcba a holtakat? Van bármi is a világon, ami túl nehéz feladatnak bizonyulna a YiLing Pátriárkának?

Wei WuXian megsimogatta az állát. Túl sokat gondolsz rólam...
Jin GuangYao:

- Ezért hát előbb vagy utóbb, de második ostromra kerül sor a Temetőbuckák ellen. Már értesítettem pár másik szektát, hogy vitassuk meg az ügyet Pontytoronyban. Bátyám, eljössz?

Lan XiChen néhány pillanattal később válaszolt.

- Elmegyek. Várj rám a yashiban, nemsokára veled megyek.

Miután Jin GuangYao eltávozott, Lan XiChen a paraván mögé lépett és Lan WangJira nézett.

- A Pontytoronyba megyek, ti ketten pedig a Temetőbuckákhoz. Váljunk szét.

Lan WangJi lassan bólintott.

- Rendben.

Lan XiChen:

- Ha tényleg más szándékok vezérlik, egészen biztosan nem fogom tűrni.

Lan WangJi:

- Tudom.

Ketten egy kis ösvényen át hagyták el Felhőzugot. Útjukon a fehér kavicsok melletti fű hullámzani kezdett, mielőtt váratlanul szétnyílt, felfedve egy kicsi, hógolyó-szerű fejet és egy pár hosszú fület.

A nyúl rózsaszínű orra körbeszimatolt. Amint meglátta Lan WangJit, lógó fülei hirtelen felfelé meredtek. Lába egyetlen rúgásával feléjük lendült. Ráléptek a zöld fűsávra. Pici Alma egy fa alatt hevert, tucatnyi kerek, fehér nyúl vette körbe, legtöbbjük behunyt szemmel, mélyen aludt. Néhányan hozzásimultak.

Wei WuXian a fához sétált és megvakargatta Pici Alma fejét. Pici Alma egy borzongással felébredt, orlyukain át fújt egyet. Amint meglátta Wei WuXiant, épp el akart bődülni, és a rakás nyúl is egyszeriben felriadt. Remegő, hosszú fülükkel mind Lan WangJi felé ugrándoztak. Hófehér csizmái előtt a kis fehér bolyhok körbefutották újra és újra, mintha nagyon izgatottak lettek volna.

Pici Alma gyeplőjét tartva Wei WuXian meghúzta és mozgásra noszogatta. A nyulak hátsó lábaikra ágaskodtak a földön és Lan WangJi lábába kapaszkodtak. Mindegyikük fel akart mászni rajta. Lan WangJi olyan mozdulatlan volt, akár egy hegy. Miután elindultak, a nyulak tülekedni kezdtek, mintha csak követni szerették volna a pár fehér csizmát. Nem akartak lemaradni, nem számított, hányszor próbálta Wei WuXian elhessenteni őket.

Lan WangJi lehajolt, felvette az egyiket és a karjaiba ölelte. Bár arca most is hideg maradt, kezének simogatása gyengéd volt. Karcsú ujjai megvakargatták az egyik nyúl állát. A nyúl megrázta hosszú füleit. Körbefordult és rubin szemei két keskeny réssé szűkültek, annyira élvezte a vakargatástr.

Wei WuXian is szerette volna megvakargatni, de a nyúl elfordította a fejét.

Wei WuXian:

- Megvet engem. Téged és egyedül téged szeret. Tényleg tudja, ki a gazdája, ugye?

Lan WangJi rápillantott, mielőtt a karjaiba tette a nyulat. Wei WuXian vigyorogva átvette. A nyúl rugdalózott és forgolódott a karjaiban, olyan keményen küzdött, ahogy csak tudott. Wei WuXian finoman meghúzta a füleit.

- Nem szeretsz engem? Utálsz? Akkor fuss el. Akkor sem tudsz elfutni, akármennyire szeretnél is. Miért nem vagy helyette inkább engedelmes és kezdesz el kedvelni engem?

A nyulat csipkedve Wei WuXian eljátszott vele egy darabig. Amikor már majdnem kívül kerültek Felhőzug kapuin, végül elengedte a nyulat, amelynek a fehér bundáját már teljesen összeborzolta. Most, hogy a nyulak már nem követték őket tovább, füleiket ismét lelógatták és visszaültek oda, ahol korábban voltak, figyelvén, ahogy gazdájuk távozik.

Wei WuXian visszanézett.

- Nem akarnak elengedni téged egyáltalán. HanGuang-Jun, nem hiszem el, hogy ennyire szeretnek téged ezek a kis apróságok. Biztosan nagyon kedves voltál velük, amíg felnevelted őket. Én soha nem lennék erre képes.

Lan WangJi:

- Nem?

- Bizony! - hetvenkedett Wei WuXian. - Ami repül, ami jár, ami úszik - minden egyes állat hátat fordít és menekül, amint meglát engem.

Lan WangJi megcsóválta a fejét. Több, mint nyilvánvaló volt, mit értett alatta: biztosan Wei WuXian piszkálta őket először, azért nem szerették soha.

A hegyi ösvényen lefelé menet egy titkos, rövidített úton át hagyták el Felhőzugot. Egyre messzebb és messzebb jutottak, míg végül elhagyták a szokásos területet, melyen a GusuLan növendékei még fellelhetőek voltak. Wei WuXian hirtelen felhördült:

- Ó, fáj a hasam.

Lan WangJi azonnal megállt.

- Pihenj! Tegyünk fel új gyógyírt.

Wei WuXian:

- Az nem szükséges. Csak felülök kicsit a szamárra.

Lan WangJi:

- Ülj.

Wei WuXian nyomorúságos arckifejezést öltött.

- De a a szamárra ülés túl sok mozgást igényel. Félek, hogy felnyílik a sebem.

A sebe már rég begyógyult. Világos volt, milyen szégyentelen. Lan WangJi megállt, megfordult és ránézett. Hirtelen előrenyúlt. Megbizonyodván róla, hogy nem ott érinti meg, ahol megsebesült, megfogta a derekánál fogva, gyengéden felemelte és Pici Alma hátára tette.

Egyikük a szamáron ült, másikuk mellette baktatott. Pici Alma hátán Wei WuXian ragyogó szemekkel vigyorgott.

- Mi van? - kérdezte Lan WangJi.

Wei WuXian:

- Semmi.

Mintha csak megtréfált volna valakit, olyan elégedett volt magával.

Bár a legtöbb dologra nem emlékezett gyerekkorából, volt egy jelenet, mely ha elmosódottan is, de beleégett az agyába.

Egy keskeny ösvény, egy kis szamár, három ember. Egy feketébe öltözött férfi gyengéden felemel egy fehérbe öltözött asszonyt. Felvette és rátette a szamár hátára. Azután felemelt egy kicsi, kicsi gyereket, messze a magasba, és a vállaira ültette.

Ő volt a gyerek, még egy felnőtt combjáig sem ért. A férfi vállain ülve hirtelen nagyon magas, nagyon felséges volt. Néha meghúzta a férfi haját, néha megdörzsölte arcát. Kiabált mindenfélét, lógázta a lábait. A fehérbe öltözött asszony a szamár hátán ült, feje ringatózott. Őket figyelve úgy tűnt, mosolyog. A férfi mindig csendes volt. Nem beszélt sokat. Csak egy kicsit még feljebb tolta, hogy még magasabban, még biztosabban üljön. Egyik kezével megfogta a szamár gyeplőjét. Hárman együtt haladtak a keskeny ösvényen, lassan előre.

Ritka emlékkép volt ez, melyet őrzött.

Az apja és az anyja volt.

Wei WuXian:

- Lan Zhan, megfognád a gyeplőt?

Lan WangJi:

- Miért?

Pici Alma egészen okos volt. Nem mintha nem tudta volna, hogyan kell követnie valakit.

- Adj nekem némi arcot és vedd fel, rendben? - kérte megint Wei WuXian.

Bár még mindig nem értette, miért volt Wei WuXian mosolya olyan ragyogó, Lan WangJi hallgatott rá és kezébe fogta Pici Alma gyeplőjét.

- Hmm... - mondta magában Wei WuXian. - Most már csak a kicsike hiányzik.

Lan WangJi:

- Micsoda?

Wei WuXian nevetett.

- Semmi. Lan Zhan, te igazán jó ember vagy.

A Yilingbe utazással világos volt, hogy jövőjük még mindig tisztázatlan, még veszélyes is. Wei WuXian azonban nem engedhette meg magának, hogy idegeskedjen. A szamár hátán ülve, melyet Lan WangJi vezetett a gyeplőt tartva végig az ösvényen, egész szíve repesett, úgy érezte, mintha a levegőben járnak. Még ha egy tucatnyi szekta támadt volna is rájuk az út mentén, attól eltekintve, hogy elrontották volna a jelenetet és a hangulatát is, úgy gondolta, azt sem találná túl rossznak. Még ahhoz is volt kedve, hogy a holdfényben úszó mezők látványát élvezze, és elővette övéről bambuszfuvoláját. Természetesen, mint mindig, egy dallamot játszott.

A fuvola tisztán csendült. Lan WangJi lépései mintha habozni látszottak volna, és Wei WuXian érezte, amint valami váratlanul felgyúl benne.

- Lan Zhan! Hadd kérdezzelek meg, amikor a Xuanwu barlangjában voltunk az Alkonypatak hegyen, a dal, amit énekeltél - mi volt a címe?

Lan WangJi rátekintett.

- Miért jutott eszedbe hirtelen megkérdezni ezt?

Wei WuXian:

- Csak mondd meg. Mi volt a címe? Azt hiszem, rájöttem, hogyan ismertél rám.

A Dafan hegyen töltött éjjelen a dallam, melyet eljátszott, pontosan az volt, mint amit Lan WangJi dúdolt mellette, amikor lázasan feküdt a Xuanwu barlangjában az Alkonypatak hegyen!

Lan WangJi visszautasította, hogy válaszoljon.

- Mondd már, milyen dal ez? - nógatta Wei WuXian. - Ki írta?

Lan WangJi:

- Én.

Wei WuXian:

- Te szerezted?!

Lan WangJi:

- Ühüm.

Wei WuXian azt gondolta, biztosan a GusuLan Szekta egy titkos dala volt, Most, hogy megtudta, egyszerre volt meglepett és túláradóan boldog. Egészen nyilvánvaló volt, min lepődött meg. De azt nem tudta volna megmondani, mitől érzett túlcsorduló boldogságot.

- Ha tényleg csak erről ismertél fel - találgatta, - akkor ennek azt kell jelentenie, hogy... ezt a dalt még senki másnak nem engedted, hogy hallja?

Lan WangJi:

- Soha.

Wei WuXian széles jókedvében megrúgta Pici Alma oldalát. Pici Alma dühösen felordított, hátsó lábaival kirúgott, mintha le akarná rázni a hátáról. Lan WangJi épp időben húzta szorosra a gyeplőt. Wei WuXian megölelte Pici Alma nyakát.

- Rendben van, rendben van. Így megy ez. Csak néha rúg. De folytassuk. Akkor, de tényleg, mi a címe?

Lan WangJi:

- Mit gondolsz?

Wei WuXian:

- Hogy érted, hogy mit gondolok? Van címe vagy nincs? - Magában mormogott. Lan WangJi elnevezései hasonlóak lennének, mint Jiang Chengé? Az lehetetlen volna! Megkérdezte: - A véleményemet kérdezed? Szerintem, miért nem hívod...

Miután több, mint nyolcvan címmel állt elő, melyek mindegyikét visszautasította Lan WangJi, Wei WuXian lelkesedése végül kezdett alábbhagyni.

Arra az esetre, hogy nehogy belefussanak a területet átkutató harcművészekbe a fő úton, csak elhagyatott, vidéki ösvényeket választottak az utazáshoz. Egy nappal később Wei WuXian fáradt is, éhes is volt. Épp megláttak egy tanyát az út szélén. Lan WangJi megállította Pici Almát.

Miután bekopogtak, senki nem válaszolt. Amikor meglökték, az ajtó magától kinyílott. Egy kézzel faragott, fa asztal állt az udvar közepén, és még nem teljesen meghámozott bab állt egy tálban rajta. Magasra halmozott széna volt a piszkos fal mentén, egy gereblye állt ki belőle. A földön mindenfelé csirkék káráltak, ahogy futkorászva csipegették a rizst.

Wei WuXian néhány dinnyét is meglátott az udvar sarkában egymásra pakolva. Odasétált és felvett egyet, majd teljes komolysággal javaslatot tett:

- A tulajdonos nincs itt. HanGuang-Jun, szolgáljuk ki magunkat.

Amint Lan WangJi épp érméket akart tenni az asztalra, lépések zaja hallatszott a fal túloldaláról. Egy elöl és egy mögötte, feltehetőleg a tulajdonosok, akik épp hazatértek. Wei WuXian nem tudta, miért, de amikor a lépteket meghallotta, azonnal lenyomta Lan WangJit a szénakazal mögé.

Szerencsére Lan WangJi mindig is nyugodt és összeszedett volt, még akkor sem adott ki semmilyen hangot, amikor váratlanul a földre lökték. Ennek ellenére világosan látszott, nem értette, miért kell rejtőzniük. Wei WuXian szintén ráébredt. Tényleg, miért bújunk el? Ezek a vidéki, falusi népek biztosan nem ismernek fel. Nem lehetünk csak őszinték és megmondjuk, hogy ételt akarunk venni? Talán túl sok rossz dolgot csináltam és hozzászoktam már.

Ennek ellenére, miután meglökte, Lan WangJi egész testét leszorította a puha szénába. Ez a némiképp erőszakos testhelyzet különös, izgatott érzést keltett benne. Úgy döntött, nem kel fel. Szándékosan színjátékot rendezve felemelte mutatóujját, intett Lan WangJinak, hogy ne csapjon zajt. Azután úgy tett, mintha semmit nem tudna tenni. Kényelmesen elhevert Lan WangJi tetején, telve titkos gyönyörűséggel, melyet nem lehetett szavakba önteni.

Faszékek tologatásának zaja jött az udvarról. A tanya két tulajdonosa feltehetőleg leült az asztal mellé. Egy nő hangja szólt:

- Er-Gege (3), meg tudnám ölelni.
(3) Nagyjából annyit tesz, „bátyuskám”. Kedveskedő, intim kifejezés, nemcsak rokonok, de szerelmesek között is. 

Az „Er-Gegé”-t meghallva Lan WangJi kissé megdermedt.

Egy férfi hangja szólt:

- Te csak hámozd a babokat. - Majd egy gyermek hangja hallatszott, ahogy álmában motyogott.

Úgy tűnt, fiatal pár voltak. A feleség készítette a vacsorát. míg a férj az alvó gyermeket dajkálta.

Wei WuXian egy vigyor kíséretében rákacsintott Lan WangJira.

- Micsoda véletlen - suttogta. - A tanya tulajdonosa is „Er-Gege”.

Szavai végének hangsúlya felfelé ívelt, kétséget sem hagyva afelől, hogy ugratja. Lan WangJi kemény pillantással illette, mielőtt elfordult volna. Wei WuXian érezte, ahogy elolvad a szíve. A fülei mellé húzódott és halkan megszólította:

- Lan Er-Gege.

Lan WangJi lélegzete mintha elakadt volna. Rá pillantó szemei mintha enyhe figyelmeztetést hordoztak volna.

Az udvaron a feleség felnevetett.

- Nem is tudod, hogy fogd rendesen. Később, ha felébred miatta, majd nekem kell megint felvidítani ismét, ugye?

A férj:

- Túl lelkesen játszott ma. Nagyon fáradt lehet. Nem fog tudni felébredni.

A feleség hámozta a babokat, és közben csacsogott.

- Er-Gege, igazán meg kell nevelned A-Baót (4). Még csak négy éves és már ilyen. Milyen lesz, ha felnő? Hányszor sivalkodott a gyerekük? Hányszor mondta, hogy nem akar többé A-Baóval játszani.
(4) A-Bao lehet név is, de jelentheti egyszerűen azt is, „kisbaba” vagy „drágaság”. Szülők gyakran nevezik így gyerekeiket.

A férj:

- De mégis minden egyes alkalommal visszajön hozzá. Azt mondja, hogy nem akar, de szívében igenis nagyon is játszani akar A-Baóval.

Wei WuXian csendesen felnevetett.

- Pffft. Lan Er-Gege, neked milyen gondolataid vannak ezzel kapcsolatban? Egyetértesz?

Lan WangJi:

- Fejezd be a beszédet.

Ezen a hangerőn beszélve az emberek egyáltalán nem tudták meghallani őket. A pár még fecsegett egy darabig mindenféle hétköznapi dologról, miközben a másik oldalon, közvetlenül Lan WangJi füle mellett Wei WuXian már vagy egy tucatszor szüntelenül ismételte a „Lan Er-Gegé”-t, halkan, finoman. Lan WangJi végül, úgyy tűnt, kifogyott a türelemből. Hirtelen megfordult.

Mozdulata egyszerre volt villámgyors és erős. A szénaszálak meg se moccantak, de Wei WuXian máris alatta találta magát.

Lan WangJi hangja mély volt.

- Még több és el leszel némítva.

Wei WuXian kinyúlt az arca felé, de Lan WangJi egyszeriben elkapta a kezét. Wei WuXian hangja komoly volt.

- HanGuang-Jun, egy szénaszál van a homlokszalagodon.

Ezt hallván Lan WangJi keze végre engedett. Wei WuXian segítette neki lecsippenteni a vékony szénaszálat, ragyogó arccal felmutatta a szemei előtt.

- Látod? Nem hazudtam, ugye?

Még mielőtt sokáig kérkedhetett volna, hallotta, ahogy a fiatalasszony ismét megszólal.

- De még ha igaz is, akkor se engedhetnénk, hogy A-Bao terrorizálja a többieket.

A férje nyugodtan válaszolt.

- Hagyd csak. A fiúk ilyenek, nem olyankor terrorizálnak másokat, amikor igazából kedvelik őket? Csak azt akarják, hogy a másik rájuk figyeljen.

Ezt hallván Wei WuXian mosolya megfagyott.

Ekkora úgy tűnt, a gyermek felébredt. Kásás hangon motyogott valamit. A páros együttes erővel próbálta felvidítani. Kis idő elteltével egy gyermek ismét elszenderült.

- Er-Gege - szólalt meg a fiatalasszony. - Nem csak ezért mondtam, hogy neveld meg A-Baót. Hanem azért is, mert ezek a napok nem túl biztonságosak. Mondd meg neki, hogy ne játsson kint túl sokat és jöjjön haza korábban.

A férj:

- Tudom. Arról van szó, hogy azokat a régi sírokat a falu körül kiásta valaki?

A feleség:

- Hallottam, hogy nem csak a mi falunk körül. Még a városbeliek közül is sok van, akinek történt valami az ősei sírjával. Csak egyszerűen túl különös. A-Baónak többet kellene itthon játszania. Nem kellene olyan gyakran kimennie.

A férj:

- Úgy van. Szörnyű lenne, ha beleszaladna a YiLing Pátriárkába.

Wei WuXian:

- …

A fiatalasszony lágyan válaszolt.

- Gyerekkorom óta hallgatom a YiLing Pátriárka történetét. Mindig is azt gondoltam, hogy az, hogy „ha nem vagy engedelmes, a YiLing Pátriárka visszatér és rád talál, és elvisz, hogy megettessen a hullafalóival” nem egyéb, mint egy olyan mese, amivel a felnőttek a gyerekeket ijesztgetik. Ki gondolta volna, hogy tényleg létezik ilyen személy? És hogy tényleg visszajött?

A férj:

- Ja. Amint meghallottam, hogy valaki kiássa a sírokat, ő jutott eszembe. Tényleg igaz. A pletyka az egész városban elterjedt.

Azt a tényt hallgatva, hogy nevét összekötötték a sírok kiásásával, Wei WuXian nem tudott más tenni, mint hogy nagy tehetetlenséget érzett. Hogy őszinte legyen magához, tényleg sok ilyen dolgot tett a múltban. A leghíresebb alkalom a Naplemente Hadjárat idején volt, amikor felforgatta a QishanWen Szekta őseinek összes temetkezőhelyét és a bennük található összes holttestet engedelmes bábbá változtatta. És minden egyes Wen harcművészből, akit megölt, bábut teremtett, és megparancsolta nekik, hogy öljék meg barátaikat és családjukat, mindenkit, akijük csak volt, mielőtt meghaltak.

A Naplemente Hadjárat során mindezen tetteket dicsőítették, embereket lelkesítettek vele. Azonban minél tovább ment a hadjárat, az emberek annál jobban rettegtek, mikor ismét felemlegették. Nem csak mások, de még ő maga is, mikor utána végiggondolta, úgy érezte, hogy kicsit túl messzire ment. Azzal együtt, hogyan fedődött fel kiléte néhány nappal korábban, nem más emberek hibája volt, hogy azt gondolták, a YiLing Pátriárka forgatja fel a sírokat mindenfelé, mikor a hírt meghallották.

A feleség ismét megszólalt:

- Reméljük, hogy tudja, ki ártott neki. Ha bosszút keres, akkor azokon a harcművészeken álljon bosszút. Remélem, nem árt nekünk, hétköznapi embereknek.

A férj:

- Ki tudná ezt biztosra mondani? Amikor megölte azt a több, mint háromezer embert Qishanban, én még nagyon fiatal voltam, de még emlékszem, hogy akkor nem csak a harcművész halhatatlanok, de a hétköznapi emberek is halálra rémültek tőle. Vérszomjas démon ő, akinek nincs szíve.

Wei WuXian mosolya fokozatosan elhalványult.

Egészen lekötötte az, amikor a pár beszélgetését hallotta mindennapi életükről. Hirtelen azonban úgy érezte, feje nehéz volt, mintha ezer font húzná lefelé. Nem tudta felemelni sem, hogy lássa Lan WangJi arckifejezését. Azt sem hallotta, miről beszélgetett a pár a továbbiakban.

Hirtelen vérfagyasztó üvöltés jött a tanyán kívülről. Az udvaron a család a vacsorát fogyasztotta, beszélgettek, nevetgéltek. Amikor meghallották az embertelen ordítást, annyira megrémültek, hogy az egyik tál lezuhant és darabokra tört a földön. A gyerek sírni kezdett. A fiatal férfi kézbe fogott egy kapát.

- Ne aggódjatok! Ne aggódjatok!

Nem csak ők lepődtek meg, még Wei WuXian és Lan WangJi is összerándult. Lan WangJi épp fel akart kelni, amikor Wei WuXian kigondolt valamit és megragadta a köntöst a mellkasán.

- Ne mozdulj!

Lan WangJi szemei enyhén kitágultak. Az üvöltés bizonyosan valamiféle sötét, kegyetlen lénytől származott. Ha a tanya tulajdonosa egyedül kelt vele birokra, valószínűleg nem tér vissza élve. Mindezek ellenére Wei WuXian megismételte:

- Ne mozdulj.

Sikoltás szállt az udvar felől, azok az embertelen ordítások egyre közelebbről és közelebbről hallatszottak. Már az ajtónál járt. Lan WangJi nem tudott tovább mozdulatlan maradni. Bichen a fény sebességével hagyta el hüvelyét. A háromtagú család azonban már elmenekült, sikoltozva futottak. A szénakazlat Bichen egyszeriben széthányta. A rájuk záporozó szénaszálak közepette látták, hogy valami feketeség áll az udvar közepén.

Haja kusza volt, fogait villogtatta. A testéből itt-ott furcsán kitüremkedő dolgok egyszerre tették rémisztővé és valahogy mulatságossá a külsejét. Lan WangJi még soha nem látott ilyen szörnyet. Meglepetésében megállt, míg Wei WuXian már meg is szólalt:

- Wen Ning, évek óta nem nyitottad ki a torkod. A kiáltásaid tényleg egyre rosszabbak és rosszabbak lesznek.

A sötét szörnyeteg száján emberi beszéd hangzott fel.

- Fiatal Mester... végül is ádáz holt vagyok. Minden ádáz holt így hangzik... amikor ordít.

Wei WuXian megveregette a vállát.

- Micsoda erőteljes energia.

Wen Ning Lan WangJira lesett. Feltehetőleg eszébe jutott, hogy a GusuLan Szekta tagjai nem szerették azokat, akik nem öltöztek rendezetten, ezért lesimította haját párszor félénken pislogva. Amint Wei WuXian látta, mennyi gally áll ki a hajából, nem tudta megállni, hogy ki ne szedjen párat.

 
- Miért ugrottál elő ilyen hirtelen? És hogy nézel ki. Kiraboltak? Mi ez az arcodon?

Wen Ning:

- Piszok és por a földről... Miután figyeltem, hogy bementek és sokáig nem jöttök ki...

Wei WuXian:

- Végig mögöttünk követtél minket?

Wen Ning bólintott. Wei WuXian megértette. Wen Ning nem mert senkivel találkozni rajta kívül. És ezért, miután Felhőzugba mentek, titokban követte őket. Amikor látta, milyen hosszú ideig nem történik semmi azután, hogy betették a tanyára a lábukat, odament hallgatózni, és meghallotta, hogy a pár róla beszél. Kínosan érezte magát és el akarta ijeszteni őket, hogy Wei WuXian és Lan WangJi kijöhessen. Talán azt érezvén, hogy kinézete nem volt elég ijesztő, arcára és testére egy csomó furcsa dolgot tűzgélt.

Wei WuXian olyan erősen nevetett, hogy kis híján szörnyet halt belé. Zavart kifejezéssel az arcán Wen Ning ledörzsölte magáról a sarat, miközben Wei WuXian végül észrevette, hogy a kezeit vér borítja.

- Mi történt?

Wen Ning:

- Ó, semmi...

Lan WangJi:

- A vérszag.

Wei WuXian csak ekkor ébredt rá, hogy valóban vér szaga árad Wen Ningből. A szíve kihagyott egy ütemet. Amikor Wen Ning látta, azonnal lengetni kezdte a kezeit.

- Nem vér! Nem, nem, vér, de nem élő emberek vére!

Wei WuXian:

- Nem élő emberek vére? Harcoltál valamivel?

Wen Ning vezette őket egy darabig, mikor végül egy kis ligethez értek. A fák közt húsz vagy harminc új sírdomb állt, oldalt egy félig kiásott gödörrel és mellette egy halom hullával. Halomnak nevezte magában és nem hulláknak, mert mindegyik holttest erőteljesen szétesett állapotban volt. Wei WuXian odament, hogy megvizsgálja. Néhány lemetszett kar ujja még mindig rángatózott. Néhány fej állkapcsa még mindig nyitódott és zárult, a fogak hajmeresztő hangot adtak, amint egymáshoz súrolódtak. A hullák már átváltoztak.

Wei WuXian:

- Jó sok darabba szakítottad őket.

Wen Ning:

- Ha nem teszem, megharapják az embereket. Egyáltalán nem lehetett megállítani őket. Egész úton az összes holt ilyen volt.

Wei WuXian:

- Egész úton? Előttünk mentél végig, hogy megszabadíts ezektől minket?

Wen Ning zavartan bólintott. Sokkal jobb képességei voltak, hogy felismerje az élőholtakat, mint az embereknek, és sokkal messzebbről is tudta észlelni őket. Ha ez valóban így volt, az megmagyarázta, miért nem történt velük eddig semmi az út során. Wei WuXian különösnek is találta korábban.Nem azt mondták az emberek, hogy egy hordányi ádáz holttest tartott Yiling felé? Miért nem láttak akkor egyet sem? Hát azért, mert Wen Ning eltakarított előlük minden akadályt.

Wei WuXian:

- Mikor kezdtél követni minket?

Lan WangJi:

- Pontytorony.

Wei WuXian Wen Ningre nézett, miközben Lan WangJi folytatta.

- A harcművészekkel folytatott napon segített.

Wei WuXian sóhajtott.

- Nem megmondtam neked, hogy rejtőzz el valahol és ne aggódj most semmi miatt?

Wen Ning kierőltetett egy mosolyt.

- De Fiatal Mester... hol tudnék én elbújni?

Korábban mindig volt hová visszatérnie, emberekhez, akiket követhetett, de most ezen a világon Wei WuXiant kivéve senki sem ismerte őt.

Kis csend után Wei WuXian felállt és leporolta a földet ruhája alsó szegélyéről.

- Temesd el őket.

Wen Ning gyorsan bólintott. Folytatta a gödör kiásását, melyet félig már elkezdett. Lan WangJi kivonta Bichent. A kard energiája kivágódott. Göröngyök repültek szerteszét, hasadék nyílt a földben.

Wei WuXian:

- HanGuang-Jun, te is sírt ásol?

Lan WangJi megfordult. Épp amikor szólni akart, meglátta Wen Ninget maga mögött állni. Fagyott ajkait kényszerítve Wen Ning kiszorított egy mosolyt.

- … Fiatal Lan Mester, akarod, hogy segítsek? Én már befejeztem az én oldalamon.

Lan WangJi mögé tekintett. Fekete gödrök álltak takaros sorban mögötte, mellettük magas, rendezett földhalmok. Wen Ning „mosolyát” fenntartva hozzátette:

- Sokszor csinálok ilyesmit. Tapasztalt vagyok. És gyors.

Ahhoz, hogy kinek a parancsára „csinált ilyesmit” sokszor, nem volt szükséges magyarázatot fűzni.

Némi csend után Lan WangJi végül megszólalt.

- Nem szükséges. Segíthetsz...

Mielőtt befejezhette volna, hirtelen ráébredt, hogy Wei WuXian egyáltalán nem mozdul. Oldalt guggolt, őket figyelve. Amikor elhagyták a tanyát, alkalmilag magával vitt egy dinnyét és most úgy tűnt, mint aki azt próbálja kitalálni, hogy nyissa fel.

Amikor találkozott a tekintete Lan WangJi pillantásával, tiltakozni kezdett.

- HanGuang-Jun, ne nézz így rám. Semmi sincs nálam és a mágikus erőm is csekély, nem igaz? Minden területnek megvan a maga szakembere, ez így van. A sírásásban ő a leggyorsabb. Miért nem beszélünk inkább arról, hogyan eszünk dinnyét? Bichen bepiszkolódott és most nem tudjuk hasznát venni. Van valakinek több kése vagy kardja vagy bármi hasonló?

Wen Ning megrázta a fejét.

- Sajnálom, nálam nincs.

Wei WuXian:

- HanGuang-Jun, izé, Suibian nálad van?

Lan WangJi:

- …

Végül elővette Suibiant qiankun köntösujjából. Dinnyével az egyik és karddal a másik kézben bemutatott egy kisebb alapgyakorlatot és a kicsi dinnyét nyolc szeletre szabdalta. Miután befejezte, leguggolt a földre és nézte, ahogy szorgosan ássák a sírokat, miközben dinnyét evett.

Félóra leforgása alatt Wen Ning egy egész sornyi gödröt ásott ki, pontosan ugyanolyan méretűeket. A szétszaggatott hullákat beléjük helyezte, miközben fecsegett.

- Igazán sajnálom. Nem tudom többé megmondani, ki kihez tartozik közületek. Ha valakit rosszul temetek el, kérlek, bocsássatok meg nekem...

Miután befejezték a dinnyét és eltemették a többi holttestet, Wei WuXian és Lan WangJi ismét útra kelt.

Néhány nappal később megérkeztek Yilingbe.

A Temetőbuckák kevesebb, mint három mérföldre voltak az előttük elterülő várostól. Bár nem tudták, mi vár ott rájuk, Wei WuXiannak volt egy olyan érzése, hogy semmi jó.

Lan WangJi azonban vele volt. Léptei biztosak voltak, szemei nyugodtak. Wei WuXian ezért semmiféle vészhelyzetben nem érezte magát. Rá tekintve nem tudott ideges lenni, bármi történjék is. Felfrissülve az ismerősség érzésétől, annak ellenére, hogy nem állt szándékában vásárolni, nem tudta megállni, hogy ne elegyedjen beszédbe az utca mentén álló árusokkal a helyi dialektusban.

Miután megelégedett a beszélgetéssel, végül hátrafordult:

- HanGuang-Jun, emlékszel erre a városra, ugye?

Lan WangJi könnyedén bólintott.

- Emlékszem.

Wei WuXian vigyorgott.

- Tudtam, hogy a te emlékezőtehetséged jobb, mint az enyém. Ebben a városban találkoztunk már egyszer. Te épp éjjeli vadászaton voltál Yilingben, és én azt mondtam, meg kell, hogy vendégeljelek. Te is emlékszel?

Lan WangJi:

- Emlékszem.

Wei WuXian:

- De micsoda szégyen ez. A végén mégiscsak te fizettél, haha!

Keresztbe tett lábakkal ült a szamáron. Közömbösnek színlelve magát ringatózott rajta.

- Erről beszélve, HanGuang-Jun, tervezed, hogy valaha is visszavonulsz?

Lan WangJi megállt, mintha elgondolkodott volna egy pillanatra. Wei WuXian addig ütötte a vasat, amíg forró.

- Gondolkodtál már azon, mit csinálsz, miután visszavonultál?

Lan WangJi rámeredt.

- Még nem.

Wei WuXian azt gondolta magában: az tökéletes, ha még nem gondoltál ki semmit! Majd én kigondolom neked.

Találni fog egy gyönyörű, de kevésbé lakott helyet és épít ott egy nagy házat. A magáé mellé építhet egyet Lan WangJinak is. Minden nap két étel lesz és egy leves. Természetesen a legjobb lesz, ha Lan WangJi főz majd, vagy különben az ő főztjét kell enniük. A legjobb lesz, ha Lan WangJi lesz felelős a pénzükért is. Lelki szemei előtt megjelent Lan WangJi durván szőtt, mellkasán és térdein foltozott ruhában, amint kifejezéstelen arccal ül egy faragott faasztal mellett és számolja a pénzérméket. Amikor a számolgatást befejezte, felvett egy kapát és kiment dolgozni. És eközben ő... eközben ő.... ő mit is csinálna?

Wei WuXian komolyan végiggondolta, mit is csinálna ő. Az emberek gyakorta mondták, hogy ételért cserébe szántották a mezőket vagy ruhát szőttek. Most, hogy már volt valaki, aki szántson, valakinek ruhát is kellett szőnie. Csak amikor elgondolta saját magát keresztbe vetett térdekkel, lábát rázogatva ülni egy szövőszék előtt, az elég volt ahhoz, hogy visszavonulót fújjon. Inkább ő fogja a kapát. Lan WangJinak jobban illik, ha ruhát sző. Napközben majd halásznak és szántják a mezőt, éjjel pedig fogják a kardjukat és éjjeli vadászatra indulnak, szörnyeket és démonokat ölni. Ha belefáradnak, úgy tudnak tenni, mintha soha nem vonultak volna vissza, és teljesen rendbenlévő lesz számukra ismét visszatérnek a világba. De ahogy ezt elgondolta, hiányzott nekik egy kis...

Lan WangJi hirtelen megszólalt.

- Egy kis micsoda?

Wei WuXian:

- He?

Hirtelen ráébredt, hogy az utolsó mondatot hangosan is kiejette. Azonnal összeszedte magát.

- Úgy értem, Pici Almának igazán hiányzik egy kis barát.

Pici Alma megfordult és jókorát köpött. Wei WuXian rácsapott a szamár fejére. Meghúzgálva hosszú füleit, nevetett, de azután valahogy már nem tudott tovább nevetni.

Nem mintha bármi különleges történt volna, csak eszébe jutott. Akkor régen tényleg volt vele egy kicsi gyermek. Ha még most is élne, már nagyjából tizenöt éves lenne.

A Temetőbuckák Yiling hegységeinek mélyében állt.

A világ egy hullahegyet hívott Temetőbuckáknak. A dombokon, ha valaki bárhová bedöfte az ásót a földbe, ki tudott ásni egy holttestet. Ez nem is volt baj. A Temetőbuckák ősi csatamező volt. Az utána következő években az emberek hozzászoktak, hogy ide dobják a névtelen halottakat, ezért egész évben sötét, ártalmas energia lengte be a helyet. A végén mindenki rémálmává vált Yiling körzetében.

A buckákon lévő erdőben, mintha megfertőzte volna őket az ártalmas energia, az összes levél és ág fekete volt, mint a halál. A hegy alsó részén egy magas fal állt, tucatnyi láb magasan. Erőteljes varázsigék voltak mélyen a falba vésve, megakadályozván mind az élőket, mind a holtakat, hogy átkeljenek rajta. A mágikus falat, mely az egész Temetőbuckákat körbevette, először a QishanWen Szekta harmadik vezetője húzta fel. Mivel nem tudták megtisztítani a helyet a túláradóan erős szellemektől, melyek itt lakoztak, a második legjobb megoldást választva fallal választották el őket. Wei WuXian egyszer ledöntötte ezt a falat. A mostani egy újjáépült, új fal volt, melyet a LanlingJin Szekta emberei erősítettek meg.

Amikor azonban megérkeztek, felfedezték, hogy a fal nagy része ismét bedőlt.

Wei WuXian a hegy lábánál hagyta a szamarat. Átlépett a fal maradványain és felfelé indult a hegyi ösvényen. Nem sokkal később egy fejetlen fenevad kőszobrát pillantotta meg. A szobor többezer fontot nyomott súlyban. Sok éven át őrizte a hegyi ösvényt. Indák kúsztak rajta és moha gyűlt fel repedéseiben. A szörnyszobor fejét egy fejsze lemetszette és valahová a közelbe hajították. De ez nem volt elég, még apró darabokra is zúzták. A törésvonalak még frissek voltak, fehéren világítottak. Messzebb egy hasonló szobrot látott, szintén félbevágva tetejétől a talpáig.

Wei WuXian tudta, hogy ezeket a kőállatokat a szekták helyezték el a terület akupunkturális pontjain, annak érdekében, hogy őrizzék a hegyet az ő halála után. A kőszörnyek képesek voltak elűzni a gonoszt. Kifaragásuk sok szakértelmet igényelt és igen költséges is volt. Mostanra azonban valószínű volt, hogy mind szét lett zúzva. Igazán kár volt értük.

Wei WuXian és Lan WangJi egymás mellett haladva tett még pár lépést. Amikor Wei WuXian véletlenül hátrapillantott, látta, hogy Wen Ning is megjelent mögöttük.

A kőállat mellett állt, lehajtott fejjel, mozdulatlanul.

- Wen Ning? – kérdezte Wei WuXian. – Mit nézel?

Wen Ning a kőállat talapzatára mutatott.

A szobor egy alacsony, vaskos fatörzs tetején állt. A fatörzs mellett három másik kisebb, alacsonyabb tuskó volt. Úgy festettek, mintha tűz perzselte volna meg őket. Teljesen elfeketedtek.

Wen Ning letérdelt a földre. Ujjait mélyen a talajba mélyesztette, felvett egy maréknyi, fekete földet és öklébe szorította.

- … Nővérem.

Wei WuXian nem tudta, mit mondjon. Mellélépett és megveregette a vállát.

Wei WuXian életében két időszak volt, melyet kivételesen nehéz volt elviselnie. Mindkettő itt történt. Soha nem állt szándékában visszatérni ide.

Wen Ning számára a Temetőbuckák még inkább felejthetetlen hely volt.

Hideg szél söpört végig a hegyoldalon. A fák tengere zizegett, mintha tízezer vékony hang suttogott volna. Wei WuXian gondosan fülelt. Féltérdre ereszkedve a földön előrehajolt és mormolt valamit a föld felé maga előtt. Hirtelen valami kidagadt a talaj felszínéből.

Mintha halovány virág nőtt volna a fekete talajból, úgy törte át a földréteget lassan egy csontváz karja.

A csontváz kar erőtlenül nyúlt a levegőbe. Wei WuXian kinyúlt és megragadta. Még mélyebbre hajolt. Hosszú haja előreomlott válláról, eltakarta fél arcát.

Ajkait a csontváz karra nyomta és valamit suttogott. Azután csendben maradt, mintha hallgatózna. Kis idővel később enyhén bólintott. A kéz ismét összehúzta ujjait, mintha virág bimbója lett volna, és visszahúzódott a földbe.

Wei WuXian felállt és lesöprögette a port magáról.

- Ezekben a napokban több, mint száz embert vittek fel oda. Még mindig életben vannak fenn a csúcson. Az emberek azonban, akik odavitték őket, már lementek a hegyről. Nem tudom, mit akarnak tenni. Mindenesetre óvatosnak kell lennünk.

Folytatták útjukat felfelé. Közben néhány, lefelé vezető nyomvonal mellett is elhaladtak.

A házak változó méretűek voltak. Felépítésük egyszerű volt, meglehetősen kimunkálatlan. Egyetlen pillantással felmérve nyilvánvaló volt, hogy sietve építették őket. Néhányuk olyannyira leégett, hogy csak puszta gerendáik maradtak, mások teljesen oldalra dőltek. Még a legteljesebb állapotban megmaradtak is félig romosan álltak. Miután több, mint tíz évig érte őket szél és eső, és senki sem törődött velük, mint úgy festett, mint rongyos ruhájú, haldokló szellem, csendben figyelve mindazokat, akik a hegyre feljöttek.

Amióta csak nekiindultak a hegyi útnak, Wen Ning léptei különösen lomhává váltak. Most megállt az egyik ház előtt ismét, és nem tudott tovább menni.

Ez egyike volt azoknak a házaknak, melyet ő maga épített. Amikor elment, a ház még jó állapotban volt. Bár egyszerű volt, menedéket nyújtott az időjárás viszontagságai elől, emberek laktak benne, akiket ismert – emberek, akiket kincsként őrzött szívében.

Van egy mondás, miszerint “a dolgok akkor is fennmaradnak, amikor az emberek már nem” – a “dolgok” legalább megmaradtak volna. De ezzel a látvánnyal a szeme előtt nem volt semmi, ami emlékeztette volna őt azokra az emberekre, akik annyira hiányoztak neki.

Wei WuXian:

- Ne nézd.

Wen Ning:

- … Tudtam már régóta, hogy ilyen lesz. Csak szerettem volna látni, maradt-e bármi…

Mielőtt hangja elhalt volna, hirtelen egy árny támolygott ki az egyik összetört házból.

Az árnyék inogva feléjük indult. Félig elrothadt arca megmerítkezett az erőtlen nappali fényben. Wei WuXian tapsolt. Az élőholt nem úgy tűnt, mintha bármit is észlelt volna, tovább haladt feléjük. Wei WuXian nyugodtan két lépést hátrált.

- A Tigris Amulett irányítja.

Azokat az élőholt bábukat, melyeket egyszer már irányítása alá volt, nem lehetett többé a Tigris Amulettel eltéríteni. De hasonlóképp, azok az élőholtak, akik a Tigris Amulett befolyása alá kerültek, többé már nem engedelmeskedtek neki.A szabály egyszerű volt: aki kapja, marja.

Wen Ning előrelendült. Egy üvöltéssel letépte az élőholt fejét. Rögvest ezután mindenhonnan körülöttük mély morgás hangzott fel. A fekete erdő mélyéről mintegy ötven hulla indult lassan feléjük. Nemtől és kortól függetlenül mindegyikük még friss volt, temetési öltözetet viseltek. Valószínűleg ezek voltak a megannyi területről eltűnt holttestek.

Lan WangJi előhúzta guqinját. Egyetlen mozdulata nyomán a hangok úgy áradtak tova, mint a tenger hulláma. Az őket körülvevő holtak egyszeriben térdre rogytak mint. Wen Ning mindkét kezével megragadta egy különösen nagydarab férfi holttestét és messzire hajította. A hulla mellkasát hegyes ág fúrta át és vergődni kezdett, hogy elszabaduljon róla.

Wei WuXian felkiáltott:

- Ne foglalkozzunk velük, csak jussunk fel a hegy tetejére!

Nem tudta, vajon hány csapatnyi élőholtat idézett ide őrült módon Jin GuangYao az elmúlt napokban a Tigris Amulett erejével. Egyik támadást a másik követte. Hárman minden hullát eltérítettek, miközben egyre hátráltak felfelé. Minél közelebb jutottak a Temetőbuckák tetejéhez, annál sűrűbbé vált az élőholtak árja. A guqin hangjai úsz szálltak az égen a fekete erdő felett, mint a varjak. Majdnem két óra elteltével végre megpihenhettek.

Az egyik lerombolt kőszörny tetejére telepedve Wei WuXian sóhajtva kezdte gúnyolni magát:

- Mindig én voltam az, aki ilyesmikhez folyamodott, hogy elbánjon másokkal. Ma végül rám került a sor, hogy mások használják fel ugyanazt ellenem. Most már tudom, milyen kellemetlen is ez a Tigris Amulett. Ha a helyükben lennék, én is meg akarnám ölni azt, aki létrehozta ezt az átkozott tárgyat.

Lan WangJi eltette a guqint. Egy kardot húzott ki a ruhaujjából és odanyújtotta neki.

- Hogy megvédd magad.

Wei WuXian elvette. Suibian volt. Azon a napon, amikor a dinnyét szeletelte vele, Wei WuXian utána egyszerűen félredobta. Lan WangJi azonban magához vette ismét. Wei WuXian kivonta a kardot és rámeredt egy ideig a hófehér pengére, mielőtt visszadugta volna hüvelyébe. Mosolygott.

- Köszönöm.

Övébe tűzte, nem úgy festett, mint aki használni akarná. Amikor látta Lan WangJi pillantását, nyugtalanul igazgatni kezdte a haját.

- Évek óta nem használtam ezt a kardot – magyarázta. – Elszoktam tőle. – Ismét felsóhajtott. – Rendben van. Az igazi indok az, hogy jelenlegi testemnek igen alacsony a mágikus energiája. Még ha a kard maga magas szintű is, nem igazán tudom jól forgatni. És ezért HanGuang-Junra hárul a nemes feladat, hogy védelmezze ezt a törékeny férfit, aki én vagyok.

Lan WangJi:

- …

Miután a törékeny férfi üldögélt egy darabig, végül térdeire támaszkodva felállt. Tovább sétáltak és az út végén egy sötét nyílású barlangot pillantottak meg.

A barlang szája mind széltében, mind hosszában nagyjából ötven láb volt. Még mielőtt közel értek volna, érezték az arcukba csapó, hideg légáramlatot. Szinte hallani vélték emberi nyögések elmosódott hangjait.

Ez volt a legendás odú, ahol a YiLing Pátriárka emberekből csinált élőholtakat és megcselekedte mindazon tetteket, melyeket még a Mennyek sem tűrt el – a Démoni Mészárlás Barlangja.

A barlang mennyezete széles volt. Lélegzetüket visszzafojtva mindhárman beléptek. Semmi zajt nem keltett egyikük sem, de a barlang mélyéből áradó emberi hangok egyre erősebben hallatszottak.

Wei WuXian úgy ismerte a barlang belsejét, akár a tenyerét. Ő lépdelt elöl. Egy ponton hátraintett nekik, hogy álljanak meg.

A barlang fő részét csak egy fal választotta el tőlük. A fal repedésein át elegendő helyet láttak ahhoz, hogy ezer ember is elférjen benne. A közepén mintegy száz ült. Kezeiket és lábaikat egyaránt szoros, speciális kötelékek tartották fogva. Ez a száz ember meglehetősen fiatalnak látszott. Köntöseik színéből és kardjaikból ítélve vagy magas rangú vendég növendékek, vagy klánok saját növendékei voltak.

Wei WuXian összenézett Lan WangJival. Mielőtt megbeszélhették volna a helyzetet, az egyik, földön ülő ifjú hirtelen megszólalt:

- Szerintem nem csak egyszer kellett volna megszúrnod. Miért nem vágtad el egyszerűen a torkát?

Hangja fojtott volt, de a barlang üres. Szavai nyomán azonnal visszhang kelt. És így, még ha nem is hallgatóztak volna, akkor is tisztán hallották volna, amit mondott. Ahogyan szólt, Wei WuXian úgy vélte, mind kinézete, mind hangja ismerős. Csak kis idő elteltével jött rá. Nem ez volt az, aki a múltkor Jin Linggel harcolt – Jin Chan?

Jobban megnézte. Ki is volt az a hideg arckifejezésű fiú emellett ülve, ha nem Jin Ling?

Jin Ling még csak pillantásra sem méltatta, csendben maradt. A mellette ülő fiú gyomrából hangos kordulások hallatszottak.

- Már oly sok napja elmentek. Mégis mit akarnak? Ha meg akarnak ölni bennünket, akkor könnyű dolguk lenne, csak eresszenek szabadon. Inkább falna fel egy szörny az éjjeli vadászaton, mint hogy itt éhezzek halálra!

A fiú tovább fecsegett. Lan JingYi volt.

- Mit tudna csinálni? – kérdezte Jin Chan. – Azt biztosan, amit azokkal a Wen-kutyákkal megtett a Naplemente Hadjárat során, hogy élőholt bábokká változtat minket és aztán a saját családunk ellen fordít, hogy ne tudjanak támadni, és így ellenségei egymással harcolva hullanak el. – Összeszorította a fogait. – Az a mocskos, embertelen Wen-kutya!

Jin Ling hirtelen megszólalt, hangja, mint a jég:

- Fogd be a szád.

Jin Chan megdöbbent.

- Azt akarod, hogy fogjam be? Ezt meg hogy érted?

Jin Ling:

- Hpgy értem? Süket vagy, vagy csak egyszerűen elmeroggyant? Nem érted az emberi beszédet? “Fogd be a szád” azt jelenti, hogy hagyd abba a zajongást!

Miután már oly hosszú ideje ült ott összekötözve, Jin Chan igencsak mogorvává vált. Dühösen fújtatott.

- Miért mondanád azt nekem, hogy fogjam be a szám?!

Jin Ling:

- Mi haszna van ennyi szemét beszédnek? Elszakadnak a kötelek, ha tovább jártatod? Idegesítő.

- Te!!!

Egy másik, fiatal hang szólt közbe.

- Itt vagyunk megrekedve és egyikünk sem tudja, mikor rontanak be ide a hegyen kóborló élőholtak. Biztos, hogy még ilyen körülmények között is vitatkoznotok kell?

A nyugodt hang Lan SiZhuihoz tartozott. Jin Chan tiltakozott:

- Ő kezdte! Miért, te hívhatod őt mindenfélének, csak más nem?! Jin Jing, mit képzelsz, ki vagy te? Azt hiszed, hogy csak azért, mert LianFang-Zun minden harcművész vezetője, te is az leszel? Nem fogom befogni. Szerintem te…

Jin Chin fején hirtelen nagyot puffant valami. Fájdalmában felkiáltott, aztán átkozódni kezdett.

- Harcolni akarsz? Leverlek! Amúgy is hangulatban vagyok hozzá. Te senkifia!

Amikor ezt meghallotta, Jin Ling még inkább megállíthatatlannak látszott. Összekötözve nem tudta mozgatni a karjait, így könyökeit és térdeit használta, olyan keményen ütötte, hogy a másik vinnyogott a fájdalomtól. De egymaga volt, Jin Chant pedig mindig körülvették saját emberei. Amint a fiúk látták, hogy hátrányba került, mind kiáltozni kezdtek:

- Hadd segítsek!

Egymásnak esett mindahány.

Lan SiZhui a közelben ült. Nem tudott segíteni, mégis engedte, hogy bevonják a küzdelembe. Először még sikerült meggyőznie néhányukat azzal, hogy “higgadjatok le, higgadjatok le”, de miután őt is eltalálta néhány könyék, fájdalmasan összevonta a szemöldökét, arca elsötétült. Végül egy kiáltással ő is belevetette magát a harcba.

A három szemlélődő nem tudta tovább tétlenül nézni. Wei WuXian ugrott le először a barlangba vezető lépcsőkön.

- Hé! Nézzetek csak ide!

Kiáltása szinte mennydörgésszerűen hatott az üres barlangban. Az összegabalyodott fiúk felnéztek. Lan SiZhui meglátta mellette az ismerős alakot és feragyogott az arca.

- HanGuang-Jun!

Lan JingYi még nála is hangosabban ordított.

- HanGuang-Jun ááááááááá!

Jin Chan megrémült.

- Most mitől vagytok ilyen boldogak? Ők… ők egy oldalon állnak!

Wei WuXian belépett a barlang belsejébe. Kivonta Suibiant és nemtörődöm módon elhajította. Árnyék villant elő és elkapta a kardot. Wen Ning volt. A növendékek ismét kiáltozni kezdtek:

- A Sz-sz-szellemtábornok!

Wen Ning felemelte Suibiant és Jin Ling irányába sújtott vele. Jin Ling összeszorította a fogait és lehunyta a szemét. De azt érezte, kötelékei meglazulnak. Suibian fénye átmetszette a köteleit. Ezt követően Wen Ning körbejárt a barlangban és mindegyik kötelet szétvágta. A kiszabadult növendékek sem elfutni, sem ottmaradni nem tudtak. Belül ott volt velük a YiLing Pátriárka, a Szellemtábornok és a jó oldal árulója, HanGuang-Jun, míg odakint számtalan élőholt, étkezésre készülve. Lan SiZhui azonban úgy festett, mint akinek ez mind tökéletesen rendben való.

- Idősebb Mo… Idősebb Wei. Azért jöttél, hogy megments minket? Nem te küldted az embereket, hogy idehozzanak minket, ugye?

Bár kérdés volt, arca mégis teljes bizalomról és elragadtatásról árulkodott. Wei WuXian érezte, hogy szíve megmelegszik. Leguggolt és megdörgölte Lan SiZhui fejét, összekócolva haját, mely valahogy az elmúlt napok során is végig rendezett maradt.

- Én? Nem mintha nem tudnád, milyen szegény vagyok. Honnan szereztem volna annyi pénzt, hogy embereket béreljek fel?

Lan SiZhui sietve bólintott.

- Igen. Tudtam! Tudtam, hogy tényleg nagyon szegény vagy!

_ …

Wei WuXian:

- Jó fiú. Hány emberük volt? Vár ránk rajtaütés a környéken?

Lan JingYi lerázta magáról a köteleket és küszködött, hogy választ adjon.

- Egy csomó ember volt! Mindegyikük arcát fekete köd fedte, ezért nem láthattuk, kik voltak. Nem csináltak semmi mást, miután ide hoztak minket, mintha nem is érdekelte volna őket, élünk vagy halunk-e. Ó, ó, ó, és annyi élőholt van odakint! Folyamatosan üvöltöttek!

Bichen kiröppent hüvelyéből és szétvágta körülöttük a maradék köteleket. Lan WangJi ezután ismét eltette kardját és Lan SiZhuihoz fordult.

- Jó munka.

Azt értette alatta, hogy Lan SiZhui jól végezte a dolgát, megőrizte lélekjelenlétét és hitt bennük. Lan SiZhui felugrott, egyenes háttal megállt Lan WangJi előtt. Mielőtt még esélye lett volna elmosolyodni, Wei WuXian rávigyorgott.

- Ja, jó munka, SiZhui, még azt is tudod most már, hogyan verekedj.

Lan SiZhui orcáit egyszeriben vörösség futotta el.

- A-a-az csak… ösztönös volt..

Wei WuXian hirtelen megérezte, hogy valaki közeledik. Megfordulva Jin Linget látta dermedten állni a háta mögött.

Lan WangJi azonnal Wei WuXian elé állt, míg Lan SiZhui Lan WangJi elé lépett és óvatosan megszólalt:

- Fiatal Jin Mester.

Wei WuXian kilépett kettőjük takarásából.

- Mit csináltok? Mintha emberi piramist építenétek.

Jin Ling arca igen különösen festett. Kezei ellazultak és megfeszültek, megfeszültek és ellazultak. Mintha mondani akart volna valamit, de nem tudná kinyitni a száját. Csak szemeit fordította arra a pontra Wei WuXian gyomrán, ahol átdöfte. Lan JingYi alaposan megrémült.

- T-t-te! Nem akarod megint megszúrni, ugye?

Jin Ling arca megfagyott.

- JingYi! – kiáltott Lan SiZhui.

JingYi állt bal oldalán, SiZhui a jobbján. Wei WuXian mindkét fiú köré fonta karjait.

- Rendben, siessünk el innen.

Lan SiZhui:

- Igenis!

A többi fiú még mindig a sarokba húzódott, nem mertek mozdulni.

Lan JingYi:

- T nem jöttök? Továbbra is itt akartok maradni?

Az egyik fiú kinyújtotta a nyakát.

- Olyan sok élőhalott van odakint. Ki akarsz menni… a halálunkba?!

Wen Ning:

- Fiatal Mester, kimegyek és elkergetem őket.

Wei WuXian bólintott. Wen Ning azonnal kihussant, mint a szélvihar.

-Már nem vagyunk megkötözve – mondta Lan SiZhui. – Ha a legrosszabb jön, akkor együtt vágjuk ki magunkat. Ha nem jöttök, mi lesz, ha a hullák beözönlenek ide, miután mi elmentünk? A barlang alakját elnézve, nem lenne az biztos halál?

Amikor befejezte az érvelést, megragadta Lan JingYit. Néhány más, Lan szektabéli ifjúval együtt ők ketten léptek ki először a barlangból Wen Ning után. A többi fiú összenézett.

Rövidesen egy másik fiú szólalt meg:

- SiZhui-xiong, várj! – Felugrott és követte őket.

Ez a fiú volt az a szentimentális ifjonc, aki papírpénzt égetett és érzelmesen sírt A-Qingért Ravatalozóvárosban. A többiek ZiZhennek nevezték. Úgy tűnt, egyetlen gyermeke a BalingOuYang Szekta egyik kisebb klánjának. Hamarosan még több fiú követte, mindannyian ismerős arcúak a Ravatalozóvárosban történt eseményekből. A fiúk maradéka azonban habozott. De amint körülnéztek, látták, ahogy Wei WuXian és Lan WangJi rájuk mered. Idegesek lettek volna, akármelyik is bámulja őket, ezért nem volt mit tenniük, mint hogy megkerülték a párost és ők is elhagyták a barlangot, miközben még a tarkójuk is bizsergett a nézéstől. Az utolsó Jin Ling volt.

Amikor a fiúcsapat küszködve, egymást húzva kiért a barlang szájához, hirtelen egy árnyék repült be mögéjük, mély, ember alakú bemélyedést okozva a falban.

Por és szikladarabok záporoztak. Néhány ifjú kiáltása jött elölről:

- A Szellemtábornok!

Wei WuXian:

- Wen Ning? Mi történt?!

- … Semmi – sikerült Wen Ningnek kinyögnie.

Lecsúszott a falról, feállt, és csendben, de határozottan visszatolta törött karját a helyére. Amikor Wei WuXian kinézett, egy lilába öltözött fiatalembert látott a barlang előtt állni, karját lóbálva. Zidian sziszegett és szikrázott a keze mentén. Ez a korbács hajította vissza Wen Ninget a barlangba.

Jiang Cheng.

Ezért nem mutatott több hajlandóságot Wen Ning a támadásra.

Jin Ling:

- Nagybácsi!

- Jin Ling, gyere ide – parancsolt rá Jiang Cheng hidegen.

A sötét erdőből mögötte egy csoportnyi harcművész sétált elő, mind különböző szektákból, változatos színű egyenruhákat viselve. A csoport egyre és egyre növekedett. Körülbelül kétezren lehettek, úgy vették körül a barlangot, mnt valami hatalmas, fekete takaró. A harcművészek, Jiang Chenget is beleértve, mind vérben áztak, arcuk fáradt volt. Az összes fiú kiáltozva kitódult a barlangból.

- Apa!

- Anya!

- Bátyám!

A tömeg magához ölelte őket.

Jin Ling jobbra-balra tekingetett, mintha nem tudta volna elhatározni magát. Jiang Cheng hangja nyers volt.

- Jin Ling, miért vagy ilyen lassú? Minek töltöd az időt? Meg akarsz halni?!

Lan QiRen állt ki a tömeg elé. Sokkal idősebbnek látszott. Halántékán fehér tincsek sorakoztak.

- WangJi – szólt.

Lan WangJi mély hangon válaszolt.

- Nagybátyám.

De nem állt melléje.

Lan QiRen jobban megértette, mint bárki más. Ez volt Lan WangJi válasza, szilárd, eltökélt. Csalódott arckifejezéssel megrázta a fejét. Nem próbálta meggyőzni tovább.

Egy fehér köntöst viselő asszony lépett elő, szemei könnyekkel teltek meg.

- HanGuang-Jun, mi a baj veled? Te… te nem te vagy többé. Régen egészen nyilvánvaló volt, hogy ki nem állhatod a YiLing Pátriárkát. Milyen trükköt használt Wei WuXian, hogy elbájoljon téged és az oldalára állj, ellenünkben?

Lan WangJi ügyet sem vetett rá. Hogy nem kapott semmi választ, a nő sajnálkozva hozzátette:

- Ha így áll, mennyire nem érdemled meg a neved!

Wei WuXian:

- Már megint itt vagytok.

Jiang Cheng hangja fagyosan csendült.

- Persze.

Su She hátán héthúrú guqin lógott. Ő is a tömegben állt, közönyös hangon szólalt meg:

- Ha a YiLing Pátriárka nem ásott volna ki holttesteket ilyen nyilvánvaló módon, ha nem fogott volna el embereket, amint visszatért, mintha csak attól rettegne, hogy a világ nem siet éppen az üdvözlésére, nem hiszem, hogy megtiszteltük volna ilyen hamar az odúd ismét a látogatásunkkal.

Wei WuXian:

- Láthatod, hogy megmentettem ezeket a növendékeket. Miért nem köszönitek meg nekem ahelyett, hogy gyanúsítanátok?

Jó néhányan felnevettek. Néhányan meg azt is bekiabálták, hogy “tolvaj hívja tolvajnak a másikat”. Wei WuXian tudta, hogy minden érve hiábavaló. Mégsem sietett. Könnyed vigyorral folytatta:

- De ezúttal a létszámotok elég nyomorúságosan fest. Úgy látom, két fontos személy hiányzik. Hadd kérdezzem meg mindannyiótokat, miért nem jött el LianFang-Zun és ZeWu-Jun egy ilyen pompás eseményre?

Su She gúnyosan mosolygott.

- Tegnap egy ismeretlen személy megtámadta LianFang-Zunt Pontytoronyban. Súlyosan megsérült. ZeWu-Jun még mindig azon dolgozik, hogy meg tudja gyógyítani. Miért kérdezed, ha úgyis tudod?

Amikor meghallotta, hogy hirtelen, a nagy semmiből Jin GuangYao egyszer csak “súlyosan megsebesült”, Wei WuXiannak azonnal eszébe ötlött a káprázatos színielőadás, amikor öngyilkosságot tettetett és átverte vele Nie MingJuét. Nem tudott visszatartani egy megvető pffff-t. Su She szemöldökei összevonódtak.

- Min nevetsz?

Wei WuXian:

- Semmin. Csak arra gondoltam, hogy LianFang-Zun hajlamos egészen sokszor megsebesülni.

Ekkor azonban hirtelen egy kis hang szólalt meg.

- Apa, én úgy értem, hogy talán tényleg nem ő tette. A múltkor Ravatalozóvárosban ő volt az, aki megmentett minket. Ezúttal úgy látszik, megint azért van itt…

Wei WuXian a hang irányába tekintett. A személy, aki megszólalt, OuYang ZiZhen volt. Családja azonnal szapulni kezdte.

- Gyerekeknek nem kellene ilyen óvatlanul beszélni! Nem tudod, milyen helyzetben vagyunk. Nem tudod, ki az ott?!

Wei WuXian elfordította a pillantását és nyugodt hangon megszólalt.

- Most már értem.

A kezdetektől fogva tudta, hogy mindegy, mit mond, senki sem fog rá hallgatni. Amit tagad, azt rá lehet kényszeríteni; amit elismer, azt ki lehet tekerni.

Lan WangJi szava eredetileg egészen sok súlyt nyomott a latban. De most, hogy vele volt, ő is ugyanúgy az emberek céltáblájává vált. Azt remélte, hogy ha Lan XiChen is ott van, akkor meg tudják beszélni a dolgot, de Lan XiChen és Jin GuangYao hiányoztak a tömegből.

Régen, a Temetőbuckák első ostromának idején Jin GuangShan vezette a LanlingJin Szektát, míg Ling Cheng a YunmengJiang Szektát; a GusuLan Szekta Lan QiRent követte, Nie MingJue pedig a QingheNie Szektát irányította. Az előbbi kettő alkotta a fősereg magvát, a másik kettő kevésbé volt számottevő. Most a LanlingJin Szekta vezetője nem volt jelen, csak embereit küldte a GusuLan irányításával; a GusuLan Szektát még mindig Lan QiRen vezette; Nie HuaiSang elfoglalta bátyja helyét, valahol behúzódva a tömeg belsejébe, arcán még mindig ott ült a “semmiről nem tudok semmit, nem akarok tudni semmit, csak a létszám végett vagyok itt” kifejezés.

Csak Jiang Cheng volt az, akit még mindig ellenséges légkör vett körül, hideg arccal egyenesen rá meredt.

De… Wei WuXian óvatosan oldalra lesett. Látta Lan WangJit mellette állni, habozás nélkül, a visszavonulás legkisebb szándéka nélkül.

Ezúttal nem volt többé egyedül. 

Harcművészek ezreinek éhes szemei lesték, végül egy középkorú férfi nem tudta tovább tűrtőztetni magát. Előreugrott és rákiáltott:

- Wei WuXian! Emlékszel még rám?

- Nem – válaszolta Wei WuXian becsületesen.

A középkorú harcművész hidegen felnevetett.

- Te nem, de a lábam emlékszik rád!

Felemelte köntösének alját, felfedve egy fából készült műlábat.

- Ezt a lábam te tetted tönkre, azon az éjjelen az Éjtelen Városban. Azért mutatom neked, hogy megértsd, az ostromban részt vevő emberek közt az én, Yi WeiChun erőim is jelen vannak. A karma segítségével soha nem késő a bosszú!

Mintha ihletet merített volna belőle, egy fiatalabb harcművész is előlépett. A hangja tisztán csengett.

- Wei WuXian, nem kérdezem, emlékszel-e rám vagy sem. Mindkét szülőm a te kezedtől vesztette életét. Túl sok embernek vagy adósa. Bizonyára rájuk sem emlékszel. De én, Fang MengChen, sosem felejtek! És soha nem bocsátok meg neked!

Rögvest ezután egy harmadik ember lépett elő. Középkorú harcművész volt, karcsú, csillogó szemű. Ezúttal Wei WuXian megelőzve a beszédet megkérdezte:

- Te is végtagod vesztetted miattam?

A férfi megrázta a fejét. Wei WuXian tovább faggatta:

- Megöltem a szüleidet, elpusztítottam teljes szektád?

A férfi ismét a fejét rázta. Wei WuXian eltöprengeni látszott.

- Akkor miért jöttél ide?

- Nem táplálok bosszúvágyat ellened – mondta a férfi. – Azért jöttem ide harcolni, hogy megértsd: mint olyasvalaki, aki szembeszegült a világgal, olyasvalaki, aki megérdemli, hogy mindenki megbüntesse, nem számít, miféle alacsonyrendű módszereket használsz, nem számít, hányszor mászol elő a sírodból, mindig visszaküldünk téged ugyanoda. Nem másért, mint az igazságért!

Mindenki éljenezni kezdett szavai hallatán, kiáltásaik mennydörögtek:

- Jól mondtad, Yao Szekta Vezető!

Yao Szekta Vezető egy mosollyal az arcán visszalépett. Felbátorodván a többiek is sorra előálltak, hangosan kinyilvánítva eltökéltségüket.

- A Qiongqi úton a harcban a kutyád, Wen Ning megfojtotta a fiamat!

- A shixiongomat megmérgezted, egész teste elrohadt kegyetlen átkod miatt!

- Nem másért jöttem, mint bebizonyítani, hogy van még igazság a világon, hogy nem tűrhetjük el a gonoszságot!

- Van még igazság a földön, nem tűrjük a gonoszságot!

Minden arc felhevült, minden kiejtett szó bűntelen volt, mindegyikük hősies, szenvedélyes, telve felháborodással és büszkeséggel.

Mindenki kétségek nélkül meg volt győződve róla, hogy amit tesznek, azt lovagiasságból, becsületből teszik.

Történelemmé fog válni és millók dicsőítik majd tettüket. Az igazságosak keresztes hadjárata volt ez a gonosz ellen!